Mindenki állat.
Mindenki fröcsögő, arrogáns fasz.
Ez most nem vicc, kivétel nélkül mindenki. Jó, most nem azt mondom, hogy minden egyes ember kirakatokat zúz be, most inkább arról beszélek, hogy mindenkinek van olyan, amin annyira felbassza a saját agyát, hogy demagóg faszságokkal védekezik, támad, minősített esetben meg a kurva anyjába küld el mindenki mást, aki nem ő az, illetve nem az ő nézeteit vallja.
Épp a Dohányzom blogot olvastam, pontosabban nem is a blogot, hanem a kommenteket, és ott figyeltem meg azt az általános jelenséget, hogy a nemdohányzók tényleg segglyukukból ordítva ócskázzák a dohányosokat, a dohányosok meg folyamatosan az öngyilkossághoz való jogukkal példálóznak. Sarkítok persze, de ez a jellemző. Aztán néha-néha belefutottam egy-egy olyan kommentbe, ami tényleg nem volt más, mint ideges, agresszív és ostoba fröcsögés. Rá is kattintottam a nevükre, hogy mi jót cselekednek még szánalmas netes életük során, és rátaláltam a blogjukra, és meglepő módon teljesen jó, olvasható blogot írnak.
Úgy fest, hogy az emberbe bele van ez kódolva. Gyerekkorunkban nem is nagyon titkoljuk, toporzékolunk és hisztizünk, ha nem kapjuk meg, amit akarunk, legyen az nyalóka, faló, vagy ha anyánk kiszedte a szánkból a kutyaszart. Az úgynevezett nevelés során temetik el mélyebbre ezeket az érzéseket bennünk (kinél mélyebbre, kinél kevésbé mélyebbre), aztán néha előbújik, de nagyon, aztán csodálkozás vagyon. Síró, toporzékoló felnőtt embert ritkán lát az ember, az igaz, de aztán az aktuálpolitikában (szerintem ilyen szó nincs) megmutatkozik (természetesen az aktuálpolitika szóra gondoltam, nem a megmutatkozik-ra) a dolog, nézzük csak meg a vasutassztrájkot. Mert a vasutasok sok szakszervezete közül az egyik úgy dönt, hogy neki jár a cég eladott része, egy az egyben (persze, a tulaj meg szopjon faszt), mert ő azt Robin Hoodként széjjelosztaná az emberek között, szóval akkor szüntessük be a munkát. A melós meg "Jaj, ne, mert akkor kirúgnak", mire mondják neki, hogy "De nem rúgnak ki", erre jön a "De addig nem kapok fizetést", mire persze "Dehogynem, a izéból, vagy az alapból,de leginkább jár a fizetésed, mert ha nem jár, akkor sztrájkolunk megint", mire ő "Ingyen pénz munka nélkül? Nem rúghatnak ki? Oké.", mert hogy máshogy. És akkor amikor ez megvan, akkor kezdődik a toporzékolás. KELL. Nekik KELL az a pénz, amihez semmi joguk. És most nem arra akarok kilyukadni, hogy ha minden dolgozó résztulajdonos lenne, akkor igazuk lenne, mert azt ki nem szarja le, hanem sokkal inkább a jelenség érzelmi hátterére akarok rávilágítani. Kezdődik a toporzékolás. Add ide a zsíros kenyered felét! Mire hogy miért is adnám bazmeg, hülye vagy? De ADIDEEEEE! Nem adom! ADODIDE! Nem adom! Akkor nem leszek a barátod. Igen? Akkor én sem leszek a barátod. És akkor kezdődik az, hogy a szakszervezet hirtelen megragadja a zsíroskenyér felét, és elkezdenek huzakodni. Aztán addig-addig huzakodnak, amíg a zsíros kenyér egy félig földre hullott, félig pedig összegyűrt szaros massza lesz. Pont mint a gyerekek, dacból, mert igazából nem létszükség neki az a zsíros kenyér, de azért persze jó lenne, ha. Tanulság szempontjából rutintalanok azt mondanák, hogy még a legelején kellett volna odaadnia a zsíros kenyér felét, de akinek van egy kis sütnivalója, tudja, hogy másnap már a másik fele is kelleni fog, így hát az egyetlen helyes megoldás az, hogyha jön az anyuka és jól pofán bassza a hisztis kis szarházit.
És bizony, megmutatkozik ez a cigánykérdésben is. És most a "cigány" kifejezést szándékosan egy egészen szokatlan és maximálisan rasszista, kirekesztő és helytelen megközelítésben azokra az emberekre fogom használni, akikre az átlagember: a szándékosan segélyen élő emberekre, bőrszínre való tekintet nélkül. Rengetegen vannak az országban, akik megtehetnék, hogy elmennek dolgozni, még ha szar munkahelyre is, de megélnének belőle, aztán kereshetnének jobb munkát, és így tovább, de nem ezt teszik, mert az állam eltartja őket. Amikor pedig egy pillanatra is a segély megvonásának eszközét lebegtetik meg, munkakeresésre sarkallási célból, azonnal elkezdenek hisztizni, mert nekik az "jár", meg egyébként is "adide, az az enyém". És persze az anyuka megrémül, hogy jaj, mit szól majd a többi anyuka ahhoz, hogy a gyermeke a földön fetreng a saját nyálában és üvöltözik, hogy "DE ADD IDEEEEEEEE!", szóval inkább odaadja.
És itt jön a képbe az egyén viszonya ezekhez a dolgokhoz. Ilyenkor van az, hogy egyébként közel normálisan viselkedő embertársaink kitalálják, hogy "Igen? Akkor én nem veszek jegyet!" (Én is ezt csináltam, bizony, felháborodásomban, annak dacára, hogy tudtam, ezzel nem a sztrájkot akadályozom, hanem még nagyobb bevétel-kiesést okozok a MÁV-nak, mondjuk nekem és a MÁV-nak egy igen régóta húzódó elhidegülésünk van egymással szemben. Ha a sztrájkolók azért hőbörögnének, hogy nincs elég pénz karbantartásra, takarításra, és színvonalas szolgáltatásra, odaállnék mögéjük szakszervezeti zászlót lengetni, de nem emiatt csinálják, hanem önző indíttatásból), meg ilyenkor veszik fel az egyébként közel normális, dolgozó emberek a jólláthatósági zászlót, és vonulnak ki autókat gyújtogatni és rendőröket dobálni az utcára.
Amíg az emberek ilyen könnyen fel tudják baszni az agyukat a nekik nem tetsző dolgokon, addig nem is várhatjuk, hogy egységes béke és megértés legyen az országban. Az egyetlen megoldás az lenne, ha az anyuka mindkét gyereket pofánbaszná istenesen, az ingyen mindent akarót és az emiatt terrorizálót is, hiszen jól megfigyelhető, ahogy anyám is mondta, hogy ellenséges környezetben a rossz testvérek is roppant összetartóak. Tényleg kéne egy ésszerű diktatúra (értem ez alatt, hogy nem olyan, ami csak a totális hatalom létének fenntartásán dolgozik, hanem cél-diktatúra, az ország felvirágoztatására, normálisan, jól megtervezett gazdasági és társadalmi eszközökkel), ahol mindenkinek meg van mondva, hogy mit csináljon, akkor szegény, gazdag, náci, cigány egyként gyűlölné a rendszert, és sokkal kevésbé lennének elfoglalva egymás iránti ellenszenvükkel, és ebben a nagy utálatukban sokkal kevésbé lennének képesek kárt okozni az országnak, mely pedig nem más, mint ők maguk. Csak ezt ugye nem lehet, mert ebben a világban tényleg csúnyán néznek arra az anyára, aki pofán bassza gyermekét.
