Na.
Essünk túl gyorsan ezen: eddig ez a harmadik MSN-kontaktom, aki bejelenti nekem öngyilkossági szándékát. Mmindegyiket letiltottam a gecibe, ahogy ezt is. Nem hiszem, hogy ezzel jót cselekszem, meg hogy ennek hatására jobb vagy rosszabb lesz. Egyszerűen csak nem vagyok hajlandó olyan emberekkel társalogni, akik olyan ostobák, hogy:
a.) azt gondolják, hogy ez az egyetlen megoldás.
b.) így akarják magukra felhívni a figyelmet
c.) elmebetegek
Igazából nem is nagyon érdekel, hogy melyik csoportba tartoznak, egyszerűen nem kell nekem az, hogy:
a.) szarul érezzem magam amiatt, hogy nem tudtam megakadályozni
b.) érzelmileg zsarolni hagyjam magam a "maradj még" faszsággal
c.) hogy ilyen kontaktom legyen
A mai eset inkább utóbbi rész a és b esetébe tartozik bele, merthogy itten márpedig igen durva anyagi érvágásról van szó, ellenberger nincs mentség. Nem szeretm a keresztény vallásokat, mert nem szeretem őket, viszont az tetszik, hogy mindegyikben automatikusan a pokolba jut az öngyilkos. Valahogy mindig úgy voltam azzal, hogy aki öngyilkos lett, az meg is érdemli, mely szabály alól erős kivételt képez a nagy fájdalmakkal küzdő halálos beteg. Szóval hiba vagy nem hiba,szuicid szándékú emberekkel nem tárgyalok.
A másik meg az, hogy zergebaszó hideg van, ezért főztem teát, melybe aztán a későbbiekben raktam fütyülős barackot is. Azt kell mondanom, hogy nagyon finom párosítás, mondjuk citrom nem volt a teában, de ez nem csalás szerintem. Az viszont kellemetlen, hogy finomsága ellenére most úgy kavarog tőle a gyomrom, mint a rohadás.
Az élet nem habostorta.
