Most pedig a fikázásról lesz szó.
Nem az átvitt értelműről, amikor valami nem tetszik, és ennek túlzottan hangot adsz, hanem a klasszikus fikázásról más néven az orrtúrásról és annak vonzatairól.
Ugyebár mindenki számára ismert az a jelenség, amikor az egyén beletúr az orrába, némi fika reményében, majd a körmével kipiszkálja. Nehezített verzióban közvetlenül körömvágás után. Általános jelenség pirosban álló autókban, de tömegközlekedési járműveken is megfigyelhető. Az ember azt hinné, hogy főleg a gyerekek csinálják, de nem, mert nekik még friss a lebaszás szülői részről, hogy azt nem szabad.
Ez egy kortalan tevékenység. Egészen 1 éves kortól 100 éves korig láttam már embereket orrot túrni. Bevallom, én is szoktam néha, bár én a szégyentől vezérelve mindig egyedül csinálom, leginkább azért, mert amilyen nagy orrom van, annyira nem kapok rajta levegőt, és ez segít. A problematika problematikája nem is itt kezdődik, hanem ott, amikor odáig eljut az ember például a villamoson, hogy rövid körbenézés után megeszi, amit talált. Persze előtte szigorúan megszemléli.
Igazából mindenki csinálta már, és mindenki ette is már meg. És ez nem lehet véletlen. Valószínűleg az az igazi oka ennek, hogy az emberek szeretnek fikát enni. Mert a fika az finom. Sós, ropogós, vagy esetenként nyúlós, kocsonyás. Nyami :)
Először úgy 9 éves koromban ötlött fel bennem először a gondolat, hogy ne bízzuk ezt a biológiára, hanem tegyönk annak érdekében, hogy az emberek bármikor ehessenek fikát. Ennek a legcélszerűbb módja, hogy alapítani kell egy fikagyárat. A boltokban a szotyi és a tökmag mellett legyen zacskós fika. Fika-drazsé. Mindenki szereti a fikát.
Akkor még úgy képzeltem, hogy nagy kondérokban kevergetjük majd a taknyot, és akkor az megszárad, és akkor kockára lehet vágni, de azóta tanultam fizikát, ígyhát tudom, hogy a takony ilyen vastagságban sosem fog kiszáradni, tehát módosítani kell a termelési tervemet. A megoldás: egy futószalagra 2-3 centi vastagságban felkenjük a taknyot, és azt szárító berendezéseken vezetjük keresztül. A végén pedig egy rácsos késes gépezttel szép kis kockákra vágjuk. Ínyenceknek kifejleszthetünk egy amorf darabokat gyártó gépsort is. Perverzeknek pedig a szilkongumiból gyártott orrból kikaparható változatot.
Mmmmmmm....
Ebből is látszik, hogy sosem voltam normális :)
