Azt el is felejtettem megemlíteni, hogy az előző a 600-adik bejegyzés volt.
Ez az időszak a délelőtti zombiké.
Mindenki félig lehúnyt szemekkel, morogva járkál fel-alá a városban és a munkahelyeken.
Én magam otthon felejtettem a telefonomat.
Fel is hívtam gyorsan, hátha felveszi valaki, de nem.
Erről mindig az jut eszembe, amikor bulikat csináltunk a színműn, és egy elhagyott telefont találtunk. Fel is hívtuk az "Anyu" nevű illetőt, és közöltük vele, hogy a kisfia/kislánya elhagyta a telefonját, a Színműn átveheti.
Rövidesen jött egy SMS a telefonra, miszerint: "Kisfiam, elhagytad a telefonodat, az iskolában a portán van."
Ilyen és ehhez hasonló módokon működik az egész társadalmunk, és ha az ember nem vesz fel egy mesterséges ostobaságot, nem is lát bele, hogy miért van minden úgy, ahogy van. Minden reggel kér valaki a saját cigimből, amiért én dolgoztam, hogy megvehessem, mások meg lebasznak, amiért nem adok nekik ingyen, ma reggel meg egy igen-nagyon ronda ember(?) az Oktogonon odajött hozzám, és ordítva elkezdte, hogy "JÓNAPOT CSAK ARRA....", belőlem meg kitört az, hogy "Lófaszt!", nem tudom, miért. Egyre kevésbé viselem el, ha ok nélkül belépnek az aurámba, kezdek ebben hasonlítani a nővéremre. Mi a faszt akar tőlem? Leszarom, hogy ez a munkája, nézzen már ki valahogy, ha emberekkel lép kapcsolatba. Én sem vagyok egy matyóhímzés, de nem is reprezentatív munkával foglalkozom, meg nem emberek arcába kell belépnem.
Egyre kevesebb a kombínó, egyre több a régi négyeshatos, gondolom, most szerelik ki belőle az ablakokat, mert a légkondit tényleg nincs értelme beszerelni, ha fél percenként nyitogatja az ajtaját.
Minden egyéb tekintetben tekintettel kell lennünk arra, hogy ifjúhodó természetünk korai tavasszal áldott meg minket, ami azért jó, mert szar, de azért szar, mert jó. Nem kell annyit fűteni, de néha mégis, és általában a mégis estéken fázik meg az ember gyanútlanul. Mint én.
Nem baj, fújom az orrom és szívom is, csak hogy egyensúlyban legyen.
Alászolgája.
