Na, most a másik zeneírós melóm vált érdekessé, amelyik nem az egyik, és nem a harmadik. Múlt héten láttam hozzá, és nem lett jó, persze, hogy nem, mert azonnal kellett, nem másnapra, nem harmadnapra, hanem azonnal. Aztán persze nem lett jó, kértek változtatást. Csináltam is, szerintem jó lett, sőt, mások szerint is jó lett. Aztán most hogy közeleg a leadás, hívott a közvetlen megrendelő, hogy a megrendelő-megrendelőnek nem fog tetszeni, ezért csináljam újra. Hát csináltam újra. De közben tudtam, hogy végül az lesz, hogy nem fogják tudni megkeverni, meg semmi, ennek ellenére a már egyszer leadott verzió tetszeni fog nekik. Hogy nekem legyen igazam, ez így is történt, de azért megcsináltam a harmadik verziót, ami ebben a műfajban amúgy nem sok. A gond mindig az idővel volt, és amikor már futárral küldözgetik nekem a képet, akkor tudom, hogy tényleg sürgős. Szóval tegnap este 10-kor befejeztem és feltöltöttem a cuccot, majd úgy éjfél körül nekiláttunk Rozséval a másik zenének. 4-kor már le is feküdtem, és frissen, üdén keltem 9-kor és mentem dolgozni. Most egy kicsit kómás vagyok, főleg, hogy az imént el kellett látogatnom a Szőlőhegy utcába, ahova a HÉV-től egy lakótelep labirintusán keresztül vezet az út. Én még uszodát is találtam közben. Visszafelé valahogy sokkal egyenesebb volt az út :)
Hanem. Amiről elfelejtettem írni, az pedig a Keleti Pályaudvar sínei mellett elhelyezkedő Novák Piac. Na, az egy nagyon tréfás hely. Már a kinti járdán is árultak, koszlott macit és használt cipőt, meg még más egyebeket is. Bent viszont olyat láttam, amihez a váci lengyel piachoz edződött szemem sem pillanthatott meg soha. Temérdek biszbasz. Telefonalkatrészek, minden van ott. De a legszebb, hogy árulnak, írd és mondd: mp3 CD-ket. írott CD, nyomtatott papírtokos borítóval, és 8-10 albumot tartalmaz. Eszem megállt :) Ugyanakkor ha valaki akar venni egy trombitát, egy pergődobot, egy szamovár és 4 téli gumit, az egy kis bódéban megteheti ezt. Borzalmasan szűk a hely, borzalmasan sok ember van, és egy külön kis igazi cigányország az egész. Tele lopott és kidobott holmikkal, 50 forintos írható CD-kkel (Verbatim, nem is valami akármilyen szar), ételekkel (nem mertem semmi ilyesmit venni), és végre vettünk nádat a klarinétunkhoz. A szomszédok nagy örömére.
Ez van hát.
