Ez az este egy tragikomédia volt.
Elmentünk koncertezni az Orczy-kert faházába, másodiknak, már eleve gondok voltak, mert a Radio Criminals zenekar hozta a hangosítást, de az ezért kapott 20 000 Ft-ot felajánlották bárkinek, aki elvállalja helyettük, mert nem akarták az egész hajcihőt végigvárni.
Természetesen azonnal végighívtam mindenkit, hogy mit tud adni olcsón, kis pénz is pénz alapon, de nem jött össze sajnos. Azért koncertezni elmentünk, az előttünk lévő gyomaendrődi zenekar igazán remek volt, csak a harmadik szám után kezdett roppant unalmas lenni. Utánuk jöttünk mi, gyorsan felpakoltunk, izgatott beállás, majd elkezdtük nyomni a koncertet.
Itt szúrnám közben, hogy ha még egyszer olyan helyen lépünk fel, ahol székek és asztalok vannak, azokat egymásra fogom pakolni, hogy a paraszt ne üljön koncert közben, mert ami azt illeti, még akiket mi hoztunk, azok is ülve bólogattak.
Na, szóval játszunk, egész jól (nem olyan jól, mint a múltkor), és úgy a koncert felénél jön valaki, és közli, hogy utolsó szám. Hőbörögtünk, de aztán lejöttünk, mérsékelt taps kíséretében. Akkor odajött a srác, és közölte velünk, hogy a hely tulaja "úgy döntött", hogy nem fizet ki semmit, se a hangosítást, se a zenekarokat, se a szervezőt. A szervezőnek ráadásul ki kellett fizetnie a Slipknot Tribute zenekart, mert ők egy autóval és egy mikrobusszal jöttek le Debrecenből.
A Radio Criminals utánunk ebben a szellemben játszott 3 számot, majd iiiirtózatos pakolás után felment a színpadra a Slipknot Tribute.
Róluk azt kell tudni, hogy piros overallokba öltöztek, és ijesztő maszkokat viseltek. Ez még úgy hagyján, jól néz ki. Ellenben kiraktak 2 oldalra lábdobokat és egy pergődobot, illetve egy üres söröshordót, melyet kis baseball-ütővel egyelt az egyik figura.
Na, mondanom sem kell, ilyen szart még nem éltem, mint ez a szarjankóbarom ócskafosgeci isrtózatbénafos Slipknot Tribute. Szerintem a Slipknot nem ilyen szar, mint ez. Tépték a D-kvintet folyamatosan, csapkodtak mindent, a dobos virgázott végig (jól, de minek), a többiek bohóckodtak, és a fasztorkú énekes valami gyalázatosan szarpocsék volt. Annyira nem bírtam, hogy ki kellett mennem, de nem csak én éreztem így. Hálistennek az énekesünknek tetszett, úgyhogy elkérte a számukat. Mondtam is neki, hogy ha neadjisten az jut eszébe, hogy elhívja velünk koncertezni őket, akkor én egy mikrofonállvánnyal fogom kiverni a fejéből ezt az ötletet.
Ráadásul, amikor a koncertjük végén szedtem össze az erősítőinket (csak azért maradtunk, mert azokon játszottak), az ócska bunkó gitárosuk a fejem fölé rakta a gitárját a nagy erősítőről lelógva, ami felálláskor majdnem kibaszta a szememet.
Mindent összevetve, azt az elbaszottfasz istenbaszta piszkos ganajdombot, ami Orczy Kert/Rock-tó/Faház névre hallgat, fel kell gyújtani a gecibe, porig égetni, rászarni, aztán a szarra is rászarni még egyszer, felszántani, sóval felhinteni, még egyszer felgyújtani, napalmmal, aztán kihívni a KÖJÁL-t, majd bezáratni, és újra felgyújtani, majd előről az egészet, amíg irmagja sem marad annak a mocskos paszuly lófasznak.
Ennyi.
