Nos tehát.
Megvolt a zűrös hétvége, a Rádiós tesztem remekül sikerült, 18 pont lett a 20-ból, nem mintha számítana természetesen :D
A vasárnapi próba is kimerítő volt, a basszusgitárosnőnk kikerült a Subbára, mint karddal pinán szúrt boszorkány, én szérdoboltam mindenemet, de nem is ez a súlyos, hanem az autókázás.
Ugyebár hogy az egy olyan dolog, hogy az ember nyomkodja, az autó meg ettől függően megy gyorsan vagy lassan. Ezáltal szabályozva azt, hogy milyen gyorsan teljesíti a kört a kisautó, vagy egyáltalán nem.
A nehézség az egészben az, hogy mivel ez egy verseny, az ember mindig gyorsabban akar menni, mint amennyire az kicsúszás nélkül lehetséges, ígyhát kicsúszik. Nos, ekkor az ember fogja magát, feláll a székből, odamegy, leguggol, kiszedi a szekrény/polc/asztal/sündisznó/baromfiállomány alól a kisautót (attól függően, hogy mennyivel ment, mielőtt kipördült), majd visszahelyezi a pályára, és visszaül a székébe. Na, itt kezdődnek a bajok, mivel, főleg eleinte, minden körben kétszer kicsúszik az autó, mindig fel kell állni, le kell guggolni, ilyesmi.
Amikor meg végre kibírtunk 3 egész kört is baleset nélkül, egyből úgy döntöttünk, hogy nem elég bonyolult a pálya, így hát irdatlan szerpentineket és egymás utáni X-sorozatot raktunk be, nehezítésképpen.
A végére már annyira fáradtak voltunk, hogy kiesés esetén inkább vártunk 3 kört, amíg a másik is kicsúszik, hogy legalább csak feleannyit kelljen felállni. Most pedig, bár azt hittem, hogy a tegnapi a legrosszabb, kiderült, hogy ma gyakorlatilag járni nem tudok, olyan izomlázam van.
Ezt súlyosbítottam azzal, hogy tegnap jammelés közben két hatalmasat rákúrtam a térdkalácsomra a dobverővel, így a jobb lábamra félszemű is vagyok.
Sajnos.
Ja, és a sok vihart kavart bejegyzésemet visszahelyeztem a forgalomba. Művészi szabadság meg milófasz, vagymi.
