Nos, a dögrovásról mesélnék ma egy picit.
Állapotom valamelyest romlott, már a tüdővész is elér, elkezdtem köhécselni.
Iszom teát, rengeteget, nagyon sokat, de olyan sokat, hogy az éjsza ka felét hugyozással töltöm, de konkrétan. A másik felében meg faszságokat álmodok egyfolytában.
Fogyazstottam népi gyógymódokat, miszerint Neocitran (abból csak 1 volt sajnos), meg ACC 200-at, egyik sem ért lófaszt se, de fene tudja, lehet, hogy ha nem tettem volna, már rég halott lennék.
Fogyasztottam fokhagymát, ami arra volt jó, hogy most büdös is vagyok.
Fogyasztottam mézet is, attól nem tudom, mi van, de az biztos, sőt.
Ezen kívül áthívtam Gyoköt, akivel kínai gyógymódot folytattunk, savanyú-csípős leves formájában, majd török módszerrel, egy csípős gyrossal próbálkoztam, de az egésznek olyan íze volt, mint bármi másnak. Meg is sóztam jól, hogylegalább valamt érezzek.
Az egész csípős balhé arra volt csak jó, hogy végül elduguljon az összes orrom.
Nade, még hátra van a kalap-kúra és az eutanázia.
A következő sorok pedig GUSZTUSTALANOK!!!! Aki nem bírja, ne olvassa!
Egy beteg reggelem úgy néz ki, hogy felébredek, hanyatt (sosem alszom hanyatt) arra, hogy a torkom tele van. Azonnali jelleggel kibotorkálok a vécéhez, feöléhajolok, és a torkomból a nyelvemen át lecsurgatom a slájmot, az átbucskázik a fogaim között, és a vécében toccsan. Ettől engem is a hányinger kerülget, de attól meg aztán végképp semmi sem lenne jobb. A következő az, hogy a maradék fél liter kapaszkodó slájmot kiürítsem, ezért hát elkezdem szívni a torkomat, ami elég gyötrelmes, tekintve, hogy a torkom be van gyulladva, mint az állat, és fáj picsamód. Olyan kicsit, mint amikor az ember meztelen seggel leugrik a csúszdába, melyről később kiderül, hogy betonkeverő, melyben üveget őrölnek épp.
Ilyenkor elkezd bootolni az agyam, és kezdi a POST-ot (Power-On Self Test, Bekapcsoláskori Öntesztelés gy. k.), közli velem, hogy nincsenek légutaim.
Ilyenkor kezdődik az orrszívás, mert fújni csak egyfelé lehet a taknyot reggel, az arcüregbe bele. Nos, először óvatos vákuumos szívogatás-köpködés, aztán amikor már egy orrlyuk felszabadult, jöhet a brutális szipákolás. Akkor értünk célt, ha egy nagy huppanással valami gumiszerű dolgot sikerül az agyunkon keresztül átszívnunk a torkunkba. Ilyenkor már csak fuldokolni kell egy sort, hogy kiköphessük. Ha vérhálós, akkor azért pluszpont jár.
Nos, légutak vannak már. Ekkor sürgősen visszavonulok a szobámba, vissza a takaró alá, megmelegedni, aztán tizenhuszasra csavarom a fűtőtest, elvonulok zuhanyozni, aztán a főtűtest előtt megszáradok, szellőztetek, majd visszadöglök az ágyba, majdan pedig felöltözök.
Mindenféle hasznos dolgot csinálok, óránkjénti teafőzéssel súlyosbítva, mindenféle olyat, amit már rég meg kellett volna tennem, csak dolgoztam :D
Este pedig, ami éjjel van, mint azt a jelek is mutatják, konstatálom, hogy megint nagyon fáj a torkom, el van dugulva minden nyílásom, halálomon vagyok, és semmi kedvem lefeküdni, mert ha lefekszem, akkor még nagyobb vérnyomás tolul a torkomba, hogy még feszüljön is, meg hogy percenként arra ébredjek, hogy nyelek és fáj.
Na tessék, nem megmondtam, hogy ne olvassa el az, aki nem bírja?
