Na, hogy azok számára is legyen valami, akik azt szerették, ha izgalmak vannak a blogon, végre van időm elmesélni a bulit részletesen.
Én szombaton elkezdtem rendet rakni, ami abból állt, hogy minden mozdíthatót elkezdtem a helyére rakni, legyen az egy szekrény, a szennyes vagy a szemetes. De sajnos bebuktam, mert elbasztam, és elmentem anyámmal vásárolni, ami nm az lett aminek ígérkezett, hanem közelebbi, de legalább vittük nagyanyámat is. Hazafelé pedig legmélyebb sajnálatomra anyám emlékeztetett, hogy teljesen megfeledkeztem arról, hogy megígértem, hogy segítek hungarocell-lapokkal telerakni a tetőt. Belülről.
Ha ez még nem lenne elég nagy baj, rám telefonált a basszusgitárosom, akinek egy igen régi számítógépet próbáltam 20 000 ft-ért eladni, hogy menjek és vigyem és szereljem. Jó, mondom, mikor? Aszongya, most. Mondom anyámnak, hogy el kéne menni, meg egyébként is jobb lenne nekem délután. Erre elkezdett habzani a torka és "bazmegakurvaanyád" arccal hörgött valamit, amit esküszöm nem értettem. De gondolom azt jelenthette, hogy ha nem maradok hungarocellezni, akkor megbasz a saját hátán. Szóval maradtam. Vagdostam a hungarocelleket, jól, sokáig. Sosem fog kiderülni, hogy volt-e értelme, mert soha többé nem lesz mínusz 10 fok alatt a hőmnérséklet, csak azért mert felraktuk őket. Remélem, érthető.
Nade, ezek után mondtam, hogy én haza nem gyalogolok, erre nagy kínkeservvel kölcsönadták az autót, hogy másnap hozzam vissza, mert harmadnap kell vele dolgozóba menni.
Hát haza is sürögtem, öszeszedtem a számítógép darabjait, beraktam a kocsiba és átsürögtem vele Őrbotrányba, és bevittem. A bazzgitárosom egyből kezdte mondani, hogy akkor az van, hogy a két gépből kéne összerakni egy jót. Mondtam is neki, hoigy szarból nem lehet ostort fonni, vagy ha mégis, akkor óvatosan kell vele pattintani, szóval én megpróbálhatom, de ne számítson arra, hogy működni fog. Közben meg azon anyáztam magamban, hogy miért kell összebasznom azt a jó stabil rendszert, de mindegy, megcsináltam. Összepakoltam, megvan, mindegy, indítom, internetet megcsináloim, működik, remek. Ránézek a másik gép volt vincsijére, látom 0 azaz 000000.00000 a szabad hely rajta. Szóval én már tudom, miért nem működött rendesen. El is mondtam a bazzgitárosnak, aki ezen már csak röhögött. Ja, mert a húga egy kicsit picsa. Meg annak a pasija is.
Mert az úgy néz ki a számítógépszerelés mindig, hogy átvisz a basszgitáros, mondván hogy sír a húga, hogy nem tud a gépen semmit csinálni, meg amikor bemegyek, nekem is mondja, hogy jaj, "jó lenne, ha valamit csinálnál a géppel, mert nem működik, pedig a bátyám tőled vette". Igen, ez az a 0 szabad helyes gép, meg van egy printerük is, ami nem működik. Azt mondják, gyúri a papírt. Mondom nekik, hogy szerintem inkább azért, mert le van törve a hátlapja. Aszondja, nem, mert tud angolul, és azt írja ki, hogy paper jam, ami a begyűrt papír. Én megmondtam neki, hogy a paper jam azt jelenti, hogy papírlekvár, és közben azt gondoltam agresszívan, hogy azt a 30*30*35 cetis HP laserjet 4 típusú nyomtatót szárazon belenyomom a valagába, már csak hogy tisztelje már a tapasztalatot... Szóval, egy 5 órás próba után szenvedek a gépén ami nem működik (összehalt a windows a hozzá nem értő használattól), mire a csaj felnézett az ágyból, a csávója hóna alól, és közölte, hogy "Meddig zavartok itt még? Szeretnénk tanulni.". A bazzgitárosom azonnal hazavitt engem, majd hazament, fogta a gépet, átvitte a saját szobájába, majd az internet kábelét kiszaggatta a falból, miközben azt üvöltötte, hogy "Mit képzelsz magadról, te hülye picsa? Nem dolgozol, jön itt neked, én hívom, neked kell aztán köcsögölsz? Hát a nagy lófaszt a seggedbe...". Igen, kevéssé hihető, csak én láttam a dolog nyomait, a kitépett kábelből kellett internetet gazdálkodni :))
Összeállt a gép, működik tökéletesen, erre odaül a csávó, és lefagyasztja. Mondom, ez nem igaz. Odaülök, tesztelek, semmi. Odaül, megfagy. Lányeg a lényeg, úgy visszalassítottam a gépet, hogy most már akkor sem fog lefagyni, ha kirakja a mínuszhúszba egy tócsába. Másnap azt mondta, hogy jó a gép, nem fagy le. Persze fizetni azt nem tud, mert neki meg az Alfája lett hajtókaros, és kellett új autó sürgősen.
Szóval hazamegyek, mintegy este 9-re, elkezdek kicsit pakolászni, szervezem a bulit, de valami furcsa oknál fogva eldőltem és elaludtam. Másnap reggeltájt pakoltam volna, csak felhívott a velem azonnevű ember, és jött azzal, hogy:
- Figyelj, kazettáról veszek fel gépre Nero Audio Editorral, és most mentésnél azt írja ki, hogy nem tud írni a vincsire, mitől lehet ez?
- Tele van a vincsid.
- De az nem lehet, mert már vettem egy csomót...
- Épp azért.
- NA de nem érted, mert hely az van a gépen, csak nemtom, meg ja a múltkor képzeld mi történt bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla.
Már mindkét karom kezdett leszakadni. Esküszöm, a csávó annyit beszél mint egy csaj.
Mondtam neki, hogy ha nincs tele a vincsi, akkor nincs ötletem, és letettem. Folytattam volna a takarítást, mire 3 perc múlva megint csörög a telefon. Nézem, megint ő. Mondom, remek.
- Ja figyelj, Nincs valami melód?
- De véletlenül pont van valami...
Aztán itt én voltam kénytelen 20 percet magyarázni, mert a felfogása pont olyan mint a magyarázása.
Aztán már vagy 20 perce pakolok.
Aztán megint csörög a telefon.
Aztán megint ő.
- Hehehehe, te nagyon profi vagy. Tényleg tele van a vincsi.
Nem mondod.
Mindeközben már kurva ideges is voltam, mert aggódtam az asszonyért, aki pénteken írt nekem egy SMS-t, hogy szarul van, de rögtön csak a hangpostáját tudtam elérni. Csodálkoztam is, vártam csetre, de nem jött. Aztán reggel jött amikor én éppen aludtam, és azt írta, hogy soha többé nem jön a csetre, mert hogy az sok idejét elrabolja. Ezt megerősítette a blogján is, sok más, számomra bántó és sértő dolog mellett, remek dolog a blog, meg azt is írta, hogy az MSN-t viszont (amit én nem használok, mert össze-vissza bassza a rendszert) meghagyja magának esténként 1-2 órára, mert a Levivel azért muszáj dumálni 1-2 órát, szóval ilyenekkel hergeltem magam, már szabályosan kezdtem szarul lenni, aztán a próbán geci hideg volt, hiába, mínusz 14 fok az mínusz 14 fok. Olyan hideg volt a próbateremben, hogy az a levegő, amit a hősugárzó KIFÚJT, nem volt forró. Pedig 0 fok körül nem lehetett megfogni a házát. Na, esküdöztem, hogy én fel nem hívom, írtam már neki SMS-t, hogy hívjon fel, de azóta nem kapcsolta be a telefont, de azért persze eltelefonáltam mintegy 1500 ft-ot hangpostára. Aztán este, amikor végre hazaszabadultam, szabályos nyomozást kezdtem folytatni, több módon is. Részint felraktam egy másik gépre az MSN Messengert, és találomra 5-6 olyan e-mailcímet, melyben az ő csetes nickneve szerepelt. Aztán ezzel csak várakozni kell, szóval nekiálltam rájönni, hogy pontosan hol lakik, aztán telefonkönyv, és rákerestem a vezetéknevére. Mintegy 40 telefonszámot hívtam fel, de egyikük sem az volt aki nekem kellett volna. Közben a chaten is kutakodtam, hogy tudja-e valaki az otthoni telefonszámát, de sehol semmi. Aztán egyszercsak az MSN-en az egyik e-mailcímen kapás volt. Jól meg is szólítottam, az meg kérdezte, hogy ki vagyok. Egyből rájöttem, hogy nem ő a barátnőm de azért ő megkérdezte, hogy kit kerestem. Rövid időn belül kiderült, hogy az öccsével beszélek, és a barátnőm nincs otthon, és fogalma sincs, hol van. Mondtam neki, hogy nem tudom elérni. Rövid idő után közölte, hoy ő el tudja érni. Elkezdtem gondolkozni, hogy hívásszűrésen vagyok-e, de nem találtam logikusnak. Megkértem, adja meg a számot.
Hát, végülis csak egy számjegyet rontottam el amikor beírtam a telefonkönyvbe. Mert ez a telefon egy szar, és nem lehet közvetlenül SMS-ből telefonsztámot menteni, meg már tárolni sem tud SMS-t, mivel 10 a max és a fontosak már megtöltötték.
Szóval felhívtam és minden tisztázódott, borzasztó boldogság, hepinessz, bűntudat, szansájn.
Szóval miután ez kiderült, ránéztem az órára, 19:54, vagyis 6 percem volt elmenni a "palackozott italok boltjába", melyet egyébként csak "üveges"-ként emlegetünk, és ez mindenféle vicces félreértésekre ad okot. Kocsiba pattantam, éppen igyekszem odafelé, amikor is anyám telefonál.
"Hol a faszban vagy? Ha? Üveges? Isten basszon meg! Aludnánk. Itt legyél 2 perc múlva."
Anyám az a jó képességű, aki még a mobiltelefont is le tudja csapni.
Bemegyek az üvegeshez, erre közli velem a nő, hogy már zárták a kasszát, mire elmagyaráztam neki, hogy nem kasszát akarok venni, hanem sört, és ha nem kapok akkor kő kövön nem marad, mire kaptam sört. Stabil ez a nő, a kevésbé rutinosak erre már kezdenek párologni és szétesni.
Na, hazaromboltam a sörrel, letéptem anyámékhoz a kocsival, anyám rám akasztott egy kiló "bolognai szószt", melyről később kiderült, hogy valójában hagymából készült káposzta, némi paradicsommal. Anyám mentségére azt hozta fel, hogy "Mondtam hogy rakjál még hozzá kecsapot!" Szóval baktattam hazafelé, a kutyák ugattak, a zergék basztak, én meg fagytam megfelé. Imádkoztam, hogy hazaérjek, mielőtt megjönnek a vendégek. Akikről közben kiderült, hogy nem négyen lesznek hanem ketten. Beálltak Reagens közé, aki szintén "majd legközelebb" ha majd a diplománkat ünnepeljük.
Házam előtt mintegy 2 percnyi sétával felhívtam Fütyököt, akinek van tisztességes neve is, csak akik tudják, szintén Fütyöknek hívják. Tonert bizniszelni mármint. Hogy legyen a nyomtatónkba. Újratöltött. Beromboltam a lakásba, egy szatyorba összegyűjtöttem az összes üres tonert meg telit de nem jót, de már akkor hallottam, hogy egy harckocsi gördül be a házam elé. Ez csak két dolgot jelenthet, vagy Menyus jött meg a tuning ladájával (koppány kipufogóval), vagy Fater jött meg a Peugeot 505 dízelüzemű limuzinból átalakított haszongépsárkányával. Hát Menyus jött meg Geristül. Épp kimentem üdvözölni őket, amikor befutott Fütyök is, szóval be kellett rohannom a lakásba a tonerekért, azok meg ott hárman úgy lézengtek mint valami droidok. Vicces volt, de nem tartott kb 2 percnél tovább.
Amikor végre bent voltunk, nekiálltunk főzni meg sütni meg enni, aztán inni, meg még inni, és közben sokat dumáltunk meg zongoráztam és énekeltünk meg dumáltunk meg néztünk Eastparkot.
Meg Menyus vett a Teszkóban egy repülőt, duplafedelűt, gumimotorosat, amit mélységes káromkodások közt rakosgatott öszefelé, mi meg röhögtünk rajta, aztán még egy sör után mi ketten rohangásztunk a repülő után az udvaron :)))
Aztán aludtunk.
Szóval a buli az jó volt.
