Hát ja.
Mire eljutok ide, mindig elfelejtem, mit akartam írni.
Ma korán keltem, hogy véresre takarítsam a kezemet, mert bejön a nagyanyám, mert ugye temetőt kell látogatni, mert halottak napja van.
Mindeközben már előre örültem, hogy Rozsé barátom dél körül beállít, és elkezdünk zenélni (hehehehe, majd persze).
Nem sokkal később hív anyám, hogy nagyanyám nem jön be, viszont menjek én is. Jó.
Mentem is, vártam egy kicsit, meg is jöttek, bevittünk egy forduló virágot meg miegyebet, és jövök ki, mitkell látnom? Borvirágos orrú öregúr svungosan jön kerékpáron, bambul, majd iszonyatosan nekicsattan egy álló zöld kocsinak hangosan, majd biciklistől belehull az árokba. Kipattantak, összefutottak, kiszedték, ő közölte, hogy semmi baj, némileg botladozva, az általam szívesen nézett keresztroller* módszerrel megindult kerékpárján, és elporzott, mielőtt bárki azt mondhatta volna, hogy mukk. A kocsinak le volt szakadva a lökhárítója, és úgy egy az egyben úgy nézett ki, mintha borzalmas tömegbalesetben vett volna részt.
Ezt csak úgy mondtam.
Vicces hely ez a Sződliget, dehogy költözöm a városba.
Szemben a főállású alkoholista, Döme időről időre, de legutóbb hajnali 6-kor környékezett meg. Még anap sem volt fent, de ő már hazafelé jött, picsarészegen. Közölte (mint mindig), hogy van egy lány, aki csíp engem (szerencsére időről időre más lányt nevez meg), meg hogy anyám milyen jó nő, meg hogy mennyire imádja bennem azt, hogy őszinte vagyok. Közölte továbbá, hogy "Baz-baz-bvaz-ööööö-bazmeg. Öö.ö.őő.-ööö. Várjá-várjá-várjá! Ööööőőőöööőakurvaistenit. MONGYADMÁ! ÖőőőŐÖöörököltem egymillió forintot vazbeg. Hámm-m. mmm-m ost miafaszt csináljakénazzal? Mondj valamit!". Én mondtam neki az imádott őszinte módomon, hogy "Há Döme! Add nekem!", röhögött egy jót, aztán újfent elmondta, hogy mennyire imádja, hogy ilyen őszinte vagyok, elmondta, hogy mindig folyton ahány nő van nálam, mind kurvajól néz ki. Én mondtam neki, hogy igen, valóban, és sajnáltam neki bevallani, hogy az a rengeteg nő mind ugyanaz már jóideje, ráadásul az utóbbi időben szinte egyáltalán nem is. Legalább egy ember nagy macsónak tart :)))
Szóval Rozsé felhívott délután 3 körül, hogy ő most akkor most indul máris 5 percmulva már. Én mondtam neki, hogy fasza. Tudtam,hogy este 5 körül meg is érkezik szerencsés esetben, de inkább fél 6. Tehát nekiláttam kipakolni a cuccokat az autóból.
Kedves gyerekek!
Ma arról a gonosz német bácsiról mesélek, aki mindig eldugja a kulcsaimat.
Szóval átkutattam az egész kertet, az egész házat, az egész pincét, még a garázsba is benéztem, meg a hűtőbe is, a fagyasztóba is, mígnem megjött Rozsé, és csodálkozva látta, hogy a fele cucc sehol. Elmondtam neki a nagy harci helyzetet, mire ő konstatálta, hogy "Ez nem igaz.", megnyugtattam, hogy de, és kerestem tovább a kulcsot. Végül már a hoszú, fűnyírós, narancssárga hosszabbítóra illesztett olvasólámpa fényénél fésültem át a kertet, és az autó feltörésének gondolatát érleltem a fejemben. Megnéztem az éppen lejáró mosogatógépben is, de semmi. Végül Rozsé találta meg a fű egy bizonyos pontján, szemben a bejárati ajtóval.
Gyorsan kipakoltunk, és zenéltünk amíg lehetett, aztán azóta fogalmam sincs, mit csináltunk, de asszem zenéket mutogattunk egymásnak, de hirtelen ránk zuhant az éjfél, és Rozsé miután beszéd közben elaludt az én vezetői forgószékemben, közölte velem, hogy "Van kávéd?", majd visszaaludt. Én a helyzet gyors elemzése után levettem a kupakot a Nescafe-s dobozról, beleraktam egy evőkanalat, és Rozsé elé raktam, mondván: jóétvágyat! Ő mondta, hogy igazából nem is, mert ő már indul is haza. Erre én a magam finom módján rávilágítottam, hogy ebben az elszoimorító állapotban nem kellene autóba ülnie, mert még a végén kárt tesz a maga és mások testi épségében, tetemest kárt okozva a járművekben is. Ez valahogy így hangzott: "Apádfaszátmésztehaza, felcsavarodni egy fára mi?", aztán most ebből kifolyólag lefeküdt aludni, remélhetőleg nem álmodik rosszat, mert akkor összeszakad az ágya, mert csak a látszat kedvéért tákoltam össze, merthogy nem tudom, mi történhetett vele, de a két fej felőli lába tőből ki van törve. Ilyen szimptómákat sem ágyonugrálással, sem tologatással, sem brutális keféléssel nem lehet csinálni, úgyhogy marad az a verzió, hogy Menyus barátommal buliztam egyet, amire egyáltalán nem emlékszem (ugyanis ritkán volt olyan bulink, amely másnapján ne bútort ragasztgattunk volna). De nem. A helyes megfejtőket a szerkesztőségben várjuk. De persze illik ideszólni érkezés előtt legalább 3 órával.
Ettünk pizzát is, ami azért jó, mert meg lehet venni a rózsaszín étkezési utalványokból. Rendeltem somlóit is, az egyik legjobb az országban. Szerintem. Nem mintha végigettem volna az ország összes somlóiját... Bár, miért ne? Valamelyik csatorna biztos szponzorálná...
Rozsé elhatározta, hogy akkor most miután megvette a basszuseffektet, a basszusgitár-erősítőfejet és a basszusgitár-ládáját, sőt, még egy basszusgitár-állványt is, most akkor ő mégsem bazzgitáros lesz, hanem inkább szintis. Szerintem valahogy nehéz neki megbékélnie azzal, hogy ne ő csináljon az égadta világon mindent a zenekarban. És szerintem leginkább azért, mert csak ketten voltunk, és bármennyire is a basszus és a dob a lelke a zenének, csak ketten elég sivár számokat játszani. Persze ha ott lett volna Reagens, szerintem eszébe sem jutott volna szintizni. Nem azért, mert Reagens lilára verte volna Rozsé körmeit, ha a szinti közelébe megy, hanem azért, mert akkor valahogy teljes zenét tudtunk volna játszani. Szóval jó, jó dolog ketten jammelni, de egy kicsit olyan, mintha valaki eléd lógatná Görög Zita gerincét, szívét, veséjét, tüdejét és máját, és közölné, hogy "hát nem egy kurva jó nő?".
Lehet, hogy kicsit vad a hasonlat, de szerintem Rozsé azért gondolja pillanatnyilag azt, hogy neki szintisnek kell lennie, mert szintivel plusz dobbal számabb egy szám, mint dob+basszussal. Szerintem szerintem. Szerintem már azt sem tudom, hogy mi van és mit írok. Ennyire álmos éjféltájt nem is tudom mikor voltam. Talán az első egyetemi napom után, amikoris átaludtam az egész napot és éjszakát.
"- Jóónaapoot kííváánook
Szeervuusztook Kíispaajtáásook!
-Neemhúúzzuuk miintaarééteest!!!"
* A keresztroller módszer, azoknak, akik ritkán járnak faluban: Az ember rövid nekifutás után a bal lábával rálép a bal pedálra, miközben a jobb lábával a bal lábától balra rollerozik, majd a kellő sebesség elérése után nemtől függően elől vagy hátul átemelik a lábukat a másik oldalra. Ez sosem sikerül elsőre, ezért a rollerezés ujraindul.
