Hát ja. Nem írtam tegnap. Elfelejtődött. Igen fáradt lettem estére.
Exnőm nyaggat, hogy fényezzem egy kicsit a blogomon, nem mintha ő nem csak és kizárólag negatívan viszonyulna hozzám a blogján. Mindegy.
Meg kell hogy mondjam, csodálatos mellei vannak. Volt már olyan, aki azt mondta, hogy nem is, de az politikailag megbízhatatlan, ráadásul csak és kizárólag kicsi mellű barátnői voltak. (nem, nem, az is csak egy gyenge közepes volt, amire te most gondolsz:)
És mivel exnőm nem engedte, hogy felrakjam a fényképét (melyre egyébként magam sminkeltem ki anno, pillanatnyi elmezavaromban), hát ennyi májhízlalás legyen is elég mára. Aztán remélem, a holnapi blogján cserébe egekig magasztalja az én sudár termetemet :)))
Más.
Most pénteken este éjfélkor éjjel 12-kor (magyarán valószínűleg már hajnali negyed 3 körül, amikor már a mi szemeink is csak csíkok lesznek) metál-fellépésünk van a Kék Yuk nevű szórakozóhelyen. Ezt vehetitek hivatalos meghívásnak, ugyanis dehogy fogok mindenkit egyenként meghívni, mert az sokba kerül. Érdekes, amikor áthívni akarom őket, akkor kevés az ismerősöm, amikor pedig felhívni, akkor sok :)))
Nekem hazaérkezett a dobszékem (és persze a bizbaszkallantyúkat el ne feledjem!), szóval most már semmi akadálya a zúzásnak. Ja, egyébként újabb darabokkal bővült a kívánság-listám:
- szerszámtáska (az a hosszúkás és igen strapabíró táska, melybe bele lehet rakni a különféle dobállványokat)
- legalább 2 darab crash cintányér, mert mindkettő megdöglött a tavalyi télen való mínusz 12 fokban történtő próba miatt, azóta repedeznek mint a száradó szar, 1-2 próbánként kell őket beköszörülni. Sajnálatos módon az eredeti Amati gyártmányú lábcin is (melyet eddig harmadik crash-ként használtam) szintén megrepedt, de az csak azért, mert semmi keresnivalója fent egy lengőcin-állványon.
Meg még ami most nem jut eszembe, továbbá az általános dolgok.
Hogy írjak valami vidámat is:
Ma nem tudom, mi tartott vissza attól, hogy kitépjem az üzemanyagtartályt a Trabantból, és meglocsolva keverékkel, fel ne gyújtsam az egészet a picsába. Ugyanis, és persze ezt akkor, amikor el akarok menni, kiderült, hogy a kormány valami furcsa oknál fogva leszaggatja a fél műszerfalat. Ezt uszkve 10 perc kalapálással megoldottam. Aztán kiálltam, hát ahogy csuknám be a kaput, látom ám, hogy a kocsi a jobb első felnin támaszkodik. A gumi pedig leffentyűzik. Na, kaptam azt a remek basz nagy pumpát, felpumpáltam a kereket, de már hallom is, hogy sziszeg. Mondom, miért sziszeg ez? Visszaálltam vele a kertbe, hát látom ám, hogy egy szeg van a kerékben. Anyám élettársa, bár csak kiállt és beállt vele tegnap, megtalált egy szöget vele. Ha ilyet az ember direkt akar csinálni, egy hétig nem sikerül :) Szóval ki is cseréltem gyorsan (mehehe) a kereket, amely művelethez fel kellett emelnem az autót (nyihihi), ami azért vicces, mert van hozzá egy átfordítós kurbli, amely mindig hozzáér a karosszériához, úgyhogy most már tudom, hogy miért is van félköríves karcolás minden ajtón. Kicseréltem (káromkodva) a kereket, és közben gondolkoztam, hogy nagyanyám mit is mondott a pótkerékről, amikor elhoztam a trabantot... Téli gumi?... Nagyobb mint a többi?... Ja, megvan. Ereszt.
Szóval azért meghúztam a csavarokat, legalább meg ne haljak, átraktam a remek trabant-dísztárcsát is (tudjátok, az a gömbölyded gumikúp), aztán go trabi go.
A holnapi ZH vicces lesz. A tankörtársaim kitalálták, hogy teszteljünk. A társaság egyik fele tanul, a másik fele nem, és azoknak a fele puskázik. Aztán meglátjuk, kinek hányasa lesz. Ki lehet találni, hogy melyik csapatban vagyok :P Elektronika mellesleg. Fiatal csóka tartja, akinek az a legfontosabb az órában, hogy mikor lesz már vége, hogy lerohanhasson cigizni :)
Írtam 5/16-os számot, és csodák csodájára mindenkinek tetszett, akinek mutattam.
Na jól van már, faszom, nem tudom mit írjak, és kész. Ennyi. Jó? Nincs több. Nem történt velem semmi. Ez van. Hozzá kell szokni. Egy villamosmérnök élete nem csak játék és mese.
Megyek, felhozom a mosást.
