Uglee archív

Ja, és csak a miheztartás végett:

MAGYAR TESZT (2. oldal)

"Nem is új" :DDDD

Először is el kell mondanom, hogy a Freeblog (ez itt az) kép-beillesztése egy utólsó geciszar szarfos.  Ezt azért mondom, mert előtte jó volt, beraktam egy képet, nem avatkozott bele semmibe, nem akarta kényszeresen körülfuttatni magán a kurvaanyját is, egyszerűen kép volt. Most meg egy olvashatatlan szart csinál a blogból, ha véletlenül behelyezek egy képet, a következő bejegyzés a maradék rendelkezésre álló 1 centin jelenik meg, faszomeldobom.

Gratulálok.

 Megaztán, közeledik a karácsony is. Mint azt tavaly ilyenkor már egyszer kifejtettem, anyám ilyenkor mindig kitalál valamit, hogy az istennek se legyen karácsonykor nyugta az embernek, tavaly festés ÉS karnishajtogatás, és én már egy hónapja kíváncsian vártam, hogy mit hoz az idei év, mit kapunk karácsonyra. Már egy szolíd 6 köbméter felesleges bútor padlásra való felhordása van kilátásban. Mert ugyebár a nővérem haza fog költözni (nem), és kéne hol laknia (úgyis a nagy hálószobában fog), és anyám sírógörcsöt fog kapni, hogy miután kipakoltam az egész szobát, meg a lakást és a kertet úgy általában, mert anyám, ahogy ismerem, metszeni fog vagy gyomlálni, vagy a virágládákat összegyűjteni, az is biztos, csak értelme ne legyen SZÓVALTEHÁT akkor, akkor észreveszi, hogy nincs a nővéremnek ágya. Na most akkor mi lesz? Előszöris megkapom a pusztulat nagy lebaszást (Mondtam kisfiam, hogy ne vidd el azt a kurva ágyat!), majd kiderül, hogy nem is nekem lesz ágy véve, hanem a nővéremnek. Aztán jön az "És a szőnyeg hova lett?" folytatás. És csak azért nem kell majd átfestenem a szobát majd jól, mert a nővérem pár éve átfestette pipisárgára.

Felvetődik a kérdés (amúgy nem a "feltevődik" lenne a logikus?), hogy most akkor mit tud még kitalálni. Hát akkor nézzük, katasztrófasorrendben:

- Fessük ki mégis a szobát
- Fessük ki a nagyobbik hálószobát, hiszen a nővérem úgyis ott fog élni
- Ha már kifestjük a nagyobbik hálószobát, basszuk is ki a garázsba azokat a régi, ócska szekrényeket, amiben csupa olyan hasznos holmi van, amihez 10 éve nem lett nyúlva, hogy szépen fejezzem ki magam.
- MINDEZEK UTÁN lomtalanítsuk a garazsat!
- Ha már úgyis meg van fagyva a föld, könnyebb kocka alakú medencét ásni a kertbe
- Betonozzunk alapot a kerítés számára
- Szigeteljük le a házat kívülről hungarocellel, mert a suliban azt mondták
- MIVEL anyám haza akar költözni, és a nővérem is, és ugyebár kisfiam nincs állásod, ezért mind-mind vissza fogunk költözni, ezért építsünk egy szobát hozzá a házhoz.
- Akkor már inkább kettőt.
- Minél messzebb a háztól :)

És még a karácsonyfával kapcsolatos hercehurcákról nem is beszéltem.

Így hát bízvást kijelenthetem, hogy a karácsonyt az aljas keresztény zsidók találták fel, hogy az ember szarul érezze magát, de azért vásároljon sokat :)

Nos, tegnap láttam egy mosómedvét a Vörösmarty utcában. Az erkélyről.
Az autók árnyékában futott, de azért kétszer jól átszelte az utcát, hogy azért lehessen látni. Az éppen sétáltatott házörző pincsik oda sem hederítettek rá. Vagy észrevétlen a mosómedve, vagy a kutyák már megszokták.

Hát igen, semmi, semmi, semmi.

Egész héten semmi.

Ellenben tegnap viszont minden egyszerre, DJ voltam egy céges bulin, ahol a hangon kívül minden katasztrófába torkollott, részletezném is, de félek, hoy a szereplők magukra ismernek.

Szóval a katasztrófák után jött a desszert és a pörgősebb zene. A szervezőkisasszony minden második számnál odajött, hogy mit rakjunk be, ami természetesen sosem volt, vagy ha igen, akkor arra sem táncoltak az éppen emészteni vágyó emberek, majd pedig elkezdett egy fickó ránk járni, és teljesen ellentétes utasításokat adni, de aztán a főnök táncolt, mindenki táncolt, aztán már mindenki megunta, csak a főnök táncolt, de aztán a főnök is leült, mert elfáradt, na ekkor jött az, hogy minden áldott szám miatt le lettünk baszva, de aztán a főnök elment, és mintha a pokol szabadult volna el: bármit raktunk, mindenre táncoltak.

A végén persze a rendezőkisasszony megkapta a saját kedvenceit, és itt jön, amit nem értek:

Ha hídeszélesjókedvem van, akkor az asztalon táncolok. Ha meg nincs annyira jó kedvem, akkor a padlón táncolok.
De kérdem én, ki az, aki a padon táncol? Az igazi műmájer az :) Ahhoz gyáva, hogy az asztalon táncoljon, ahhoz viszont túl izgága, hogy a földön maradjon.

Hát igen. Rövid alvás után hosszú suli, és most készvégemindennek.

És amit a héten fényképeztünk az erkélyről,
"Elemezze az alábbi forgalmi helyzetet!":

Improvizáció általam.

Mára ennyi.

És persze emiatt <Középre igazít> nap van.

Most jövök a koncertről, remekül sikerült. A Dethroners isteni Line6 combóiról szóltak a gitárosok, faszán, csak én voltam hiányosan kihangosítva, meg az egész hangosítási álladék két nagy ládából állt, az is a hátunk mögött, szóval volt gond, de meghangosítottam minden zenekart, mert rendes vagyok.

Amúgy meg hétvége van, végre kipihenhetem magam :D

Keserű a számítógép élete, mert hiszen mindig a maximumot várják el tőle, és ha nem teljesíti, akkor szidják, mint a bokrot.

Különösen érvényes ez az én számítógépeimre, mert én aztán az igazi végfelhasználó vagyok, ha valami nem működik, annak vége van. Már persze ha nem lehet megjavítani. És kevés olyan dolog van, amit én nem tudok megjavítani.

Szóval már áll a lábán a gépem, minden működik rajta, kicsit még fagyogat, de szerintem kiheveri hamar.

Amúgy meg holnap koncert lesz az isten háta mögött, akit érdekel, az jöjjön el.

8 körül kezdünk, ott.

Remélem, szemellenzős barátom felfogja, hogy nem gecizek, hanem komolyan gondolom, amit írok, ellenben az igazi barátság nem egy odamondáson múlik.
Elvileg.

Nos, most jön az, hogy szarok az isten szájába, és leírom, miért van tele a faszom Rozsé francia kurvájával, aki név szerint Nina, már csak azért, hogy más kurvák feleslegesen sértve ne érezzék magukat.

Itt bassza az isten a csajt folyamatosan, ha kell, ha nem, persze mindenbe beleugat, de persze egy szalmaszálat keresztbe nem tesz, és lakbért azt nem fizet. Legalábbis az én részemen nem látszik.

Nos, kezdjük csak a mai történettel. Főztem tegnap azt a pörköltet, kicsit sós lett, de azért Rozsé csak befalt belőle egy tányérral, pedig az ő anyja annyi sót használ, hogy amikor néha átmentem, akkor meg kellett keresni a sót nekem :D

Nade, jövök haza, próbálok kedves lenni, de már akkor feladom, amikor meglátom lógni a piros mikulás-kabátot. Leülök a géphez, próbálok semerre sem nézni, nem hozzászólni. KETTŐ perce ülök a gépemnél, amikor jön a csaj, és lóbálja nekem azt a pendrive-ot, amit Rozsé a kettő perc legelején szedetett ki a gépemből, hogy márpedig itt ez a pendrive (előtte távol voltam mintegy 6 órát, de semmi gond). Mondtam is neki, hoyg "remek", de ez nem volt neki elég, bele is dugatta a gépembe. Aszondja, el kéne küldeni.

Ebben az a szép, hogy amikor Ninoushka, mert ez a beceneve nekie, szóval amikor csetelek, rég nem látott nővéremmel MSN-ezek, pornót töltök és még dolgozom is egyszerre, idekönyörgi magát, hogy "csak egy e-mailt szeretnék elküldeni. Csak egy nagyon picit, gyors leszek"
Nos, amikor egy óra múltán van 10 sor a képernyőjén, akkor szoktam kurva ideges lenni, mert addig persze megáll az élet, villog minden a tálcán, hogy méltatlankodnak nekem a partnereim, hogy miafaszvan, és próbálok rá utalni, hogy kéne már elhúzni a gecibe, jönnék vissza, de persze akkor meg én vagyok a szarszemét, hogy még egy e-mailt sem hagyok elküldeni.

Ja, és a legjobb, hogy milyen e-mailt küldözgetett? Persze hogy kitalálta, hogy az axe-bodysutra reklám az szexuális meg még szexista is, úgyhogy körlevelet küldött minden nőnek az országban, hogy álljanak a tűsarkukra és lépjenek fel. Közben pedig mindenféle hatóságokat győzködött arról, hogy degradálja a nőket a reklám, ami mondjuk igaz, de én személy szerint pont leszarom, mert pont azokat a csajokat degradálja, akik egyébként is ócska ribancok, ellenben: hogy a reklám erőszakra buzdít. És persze ez egy tokos faszság volt, már csak azért írta bele, hogy érzelmeket szítson, de pont ezzel bukta be, mert bárhogy szépítjük, emiatt utasították el végülis az ORT-nél tett panaszát (NEM ORTT).

Szóval ezekből a dolgokból okulva beraktam a pendrive-ot, megkérdeztem, melyik file, megkérdeztem, ki a címzett, és 30 másodperc leforgása alatt el volt küldve a levél. Még egy percig nézett, aztán megkérdezte: "Ennyi?" mondom neki "Ennyi.".

De a mai felháborodásom tárgyához még el sem jutottam. Járásuk második hetében Nina elkezdte a lakás fikázását, miszerint szar van meg kosz. Mondtuk neki, hogy ez így van. Mire pakolt másfél órát, amit mi végignéztünk, ezalatt a másfél óra alatt majdnem sikerült elmosogatnia az edények felét, és letörölte a két konyhapultot. Közölte utána, hogy "látjátok, naponta csak ennyit kéne vele foglalkozni, és rend lenne". Azt hiszem, mondtam is neki azonnal, hogy nalátod, pont erre nincs napi fölös másfél óránk, inkább megvárjuk, amíg jön valami túligényes lány és rendet rak.
Egyszóval szokásává vált, hogy a tisztaság miatt ordibál, ugyanakkor ha nekiáll főzni, akkor mindent összebasz, de el nem mosogatja, le nem törli, a fűszereket meg sem kísérli visszazárni, hanem vissza a fiókba, hadd elegyedjen, szóval valahol vizet iszik és bort prédikál.

A főztje rapszodikus, vagy jó, vagy szar, de ha szar, akkor nagyon szar, ha meg jó, akkor jó. És ezzel már közeledünk a mai cucchoz.

Ez egy kis éhenkórász kurva. Bármikor valami kaját villantok, elkezd vonyítani, mint valami szánalmas kiskutya, pitizik, és néha még kiabál is, hogy "kajaaa", meg hogy "énis, énis, énis". Ezzel azért van tele a faszom, mert kaját, legalábbis olyat, amit nem evett meg azonnal (kivéve a halat, amit félig belerohasztott a hűtőbe, aztán adott belőle egy alamizsnányi darabot), még nem hozott a házba, de ha valamit talál, azt meg akarja enni, és csak valami jólneveltség-szerű akadályozza őt meg ebben. Annyira viszont már nem jólnevelt, hogy ne kérdezze meg, hogy ehet-e belőle, és persze én meg nem mondhatom azt, hogy ne egyen belőle, mert részint olyan sovány, hogy átüt rajta a szarszag, rossz nézni, másrészt meg mégis Rozsé nője, és hát a szexgépet el kell látni üzemanyaggal, szóval lényeg az, hogy nem akarok neki fél órát magyarázkodni, hogy miért nem szeretném, hogy csináljon magának egy szendvicset, vagy miért ne egye meg az egyetlen ezt-azt, inkább ráhagyom, de a mai, a mai az teljesen kész.

Listen...

Hazajöttem, édesanyám vett nekem remek krémtúrót, meg hozott hurkát, meg egy kiló kenyeret is kaptam, továbbá konzerveket. Elbüszkélkedtem, hogy főztem, erre aszondja, hogy "Tudom, igazság szerint ettem is belőle, hadd gratuláljak: te nagyon szerelmes vagy." Ez így még talán vicces is volt. De az, hogy eszem az egy doboz krémtúrómat, ami lehet, hogy nagy doboz, mert végülis fél kilós kiszerelés, de úgy gondoltam, már megérdemlek ennyi kényeztetést, választottam is egy nagyon pici kanalat, hogy még tovább tartson. Gondolom, ti is ismeritek ezt az érzést, amikor valamit annyira szerettek, hogy nem akarjátok soha abbahagyni... Mint az elnyújtott szeretkezések, vagy amikor az ember hatodszorra is beleereszti a forró vizet a fürdővízbe, csak hogy ne kelljen kiszállni. Ehhez képest a fürdőszobában betalál a francia etióp, hogy "Én is, én is, én is". Miközben éppen harmincadszor cuppogom le a kanálról a krémtúrót.
Fenti állapotomból kizökkenve megfordult a fejemben, hogy megfojtom, de Rozsé észrevehette a szememben a tüzet, mert csaja védelmére kelve odajött, hogy "Én is, én is!!!". Ez volt az a pillanat, amikor agyamat felbaszva, egy lassan nyúló nyálcseppet engedtem bele a krémtúróba, mire ők ketten elkezdték, hogy fúj. Röhögtem is rajtuk, mire megkaptam, hogy milyen egy irígy geci vagyok, és hogy ha úgy csináltam a már nem is tudom mit, mint a pörköltet, akko nem is kér belőle, és (és itt tessék figyelni) soha többé nem ad abból, amit főz.

Csendben megjegyzem, a múltkor azon basztam fel az agyamat, hogy a csaj jött, látott, csinált egy kazal salátát (a fazekat azóta sem mosta el), szépen kirakta két tányérba, de közben éppen társadalmi életet éltem Rozséval, aztán ketten nekiálltak enni, én meg ugye néztem, de mondom biztos szerelmi saláta, vagy mi a faszom, már csak nem ilyen utolsó tukkó bunkó paraszt geci a csaj, hogy engem nem kínál meg... Erre bazmeg, végeznek az evéssel, hozza ki a csaj a szaros tányért (igazából nem az idegesít, hogy azt sem mosta el, mert én sem mosom el a sajátjaimat, csak akkor meg ne legyen semmilyen ugatás érte), és hozza, érted, és foghegyről odaszól nekem, idézem szó szerint. "Van saláta, nem kérsz?" Nézek rá, hogy bazmeg, mint a kutyának a maradékot, de mondom, csak nem már, ez túlzás, de mégis, hiszen közli: "Megromlik."

És a hab a tortán, megyek ki, a pina feszegeti rá az alufóliát a kurva nagy fazékra, melynek az alján van 3 centi saláta még, aztán odaviszi a hűtőhöz, majd visszahozza. Gyok Rockeres története jut eszembe itt ("nem fér be a sör a hűtőbe"), úgyhogy mondom is neki, mi van, nem fért be a saláta a hűtőbe? Aszondja, nem, mert nagy a fazék. Mondtam is neki, hogy tán át kéne rakni egy kisebb edénybe, tálba, kancsóba, üvegbe, fasztudja. Éjjel persze azt figyelem meg, hogy a saláta ott rohad, ahol a csaj hagyta.

Másnap pedig lebaszott engem, hogy miért nem tettem be a hűtőbe a kibaszot salátát.

Aha, mi?

És amikor rákérdeztem, hogy és ő miért nem rakta át eg kisebb edénybe, hogy beleférjenm képes volt ezt a szemembe mondani:

"Nem akartam még egy edényt összekoszolni."