Hát igen, semmi, semmi, semmi.
Egész héten semmi.
Ellenben tegnap viszont minden egyszerre, DJ voltam egy céges bulin, ahol a hangon kívül minden katasztrófába torkollott, részletezném is, de félek, hoy a szereplők magukra ismernek.
Szóval a katasztrófák után jött a desszert és a pörgősebb zene. A szervezőkisasszony minden második számnál odajött, hogy mit rakjunk be, ami természetesen sosem volt, vagy ha igen, akkor arra sem táncoltak az éppen emészteni vágyó emberek, majd pedig elkezdett egy fickó ránk járni, és teljesen ellentétes utasításokat adni, de aztán a főnök táncolt, mindenki táncolt, aztán már mindenki megunta, csak a főnök táncolt, de aztán a főnök is leült, mert elfáradt, na ekkor jött az, hogy minden áldott szám miatt le lettünk baszva, de aztán a főnök elment, és mintha a pokol szabadult volna el: bármit raktunk, mindenre táncoltak.
A végén persze a rendezőkisasszony megkapta a saját kedvenceit, és itt jön, amit nem értek:
Ha hídeszélesjókedvem van, akkor az asztalon táncolok. Ha meg nincs annyira jó kedvem, akkor a padlón táncolok.
De kérdem én, ki az, aki a padon táncol? Az igazi műmájer az :) Ahhoz gyáva, hogy az asztalon táncoljon, ahhoz viszont túl izgága, hogy a földön maradjon.
Hát igen. Rövid alvás után hosszú suli, és most készvégemindennek.
És amit a héten fényképeztünk az erkélyről,
"Elemezze az alábbi forgalmi helyzetet!":
