Uglee archív

Nos, igen.

Az idő telik, meg én is készülök megfelé, de a legrosszabb:

Az még csak egy dolog, hogy hajnali fél 6 van, és nem tudok aludni, mert pörgök, mivel megittam ma is vagy 5 liter teát a torokfájásomra, meg későn is keltem, meg hogy ha el is alszom, óránként felkelek pisilni, de most azért nem tudok aludni, mert borzalmasan ég a gyomrom, és nincs itthon semmi, amivel el tudnám oltani. Vagyis, hogy egész konkrét legyek, nincs itthon semmi.

Egész konkrét érdeklődéssel tekintek a holnapi nap elébe. 

A jó büdös kurva anyját a Propellerheads-nek is.

Az lett, amitől féltem.

Úgy elbaszták a Reason 4 sequencerét, mint a fasz. Használhatatlan. Akik értik: előre létre kell hozni a groupokat, vagyis clipeket, és beléjük kell menni, és csak azután lehet beléjük hangokat feljátszani vagy pötyögni. Régen csak groupok voltak.  Ha belejátszottál, belejátszottál, és kész. Most meg, ha külön akarod játszani a zongora basszusát és a tetejét, külön sávba kell venni, aztán meg pont baszhatod. Vége mindennek. Nem lehet összehúzni őket, mert vagy az egyik szól, vagy a másik. És a büdös kurva anyjukat, nem akarok sávonként még 16 sávot, leszophatják a faszomat. Ha meg mégis arra a sávra (a sávon belül) veszek, amire eddig, akkor meg a megállításnál kettédarabolja a clipet. Akkor meg mi szükség van erre a szájbabaszott kötelező clipezésre?

Szar, ócska szarfaszszar, már megint bazmeg. Miért kell valamit elbaszni, ami jó volt? Isten bassza meg!

Remélem, ha lesz 5-ös Reason, visszajön a régi pattern-szerkesztő, vagy akkor már teljesen legyen olyan, mint az E-jay és a többi szar, és zenéljen az ember helyett.

Büdös picsába!!!!!!!!!!!!! 

Tegnap este, a talajmenti fagyra való tekintettel befűtöttem. Nem is fáztam, végre. De meg is fájdult reggelre a torkom.

Érthetetlen számomra az emberi test ilyen logikátlansága. Miért nem lehet egyszerűen kusbban, nyugodtan szolgálni, és nem baromságok miatt lázadni? Akkor megfájdulni, amikor pont semmi ok rá? Mi?

Büntetésből nem adok neki enni 2 napig.

Megvették mindkét zenét, remek az élet, már csak irdatlan mennyiségű gyermekzenét kell megírnom, folyamatosan.

Közben azon gondolkodom, hogy milyen az ember agya. Körbeírok a vállalati üzenőrendszeren, hogy festik az ajtót, ne nyúljanak hozzá, mert ragad, és még egy büdös nagy, piros feliratot is kiraktam, miszerint "FRISSEN MÁZOLVA!!!!", és bazmeg amikor végeztem az ajtó külső felével, mégis becsukáskor természetes módon azonnal az ajtót ragadtam meg a kilincs helyett, amitől ízléses metálszürke lett a fél kezem azonnal.

Ma viszont kiderült, hogy ezeknek a körüzeneteknek olyannyira vannak rajongói, hogy némelyik még ki is nyomtatja.
Meg is mutatom neki a blogomat, hátha :D

Mindig csodálkozva látom, hogy amikor nem írok 4-5 napig, azonnal az egekbe szárnyal a látogatottságom. 

Nos, az van, hogy megcsináltam a reklámzenét. Ehhez csak háromszor kellett újat írnom, mert a rendező srácnak nem tetszett, még annak dacára sem, hogy ő trombitált benne.
Az első "átváltozat"  ünnepélyes, indulós lett, ahogy kérte. Azt előbb kiritkította, majd teljesen betiltotta. A helyszínen írtam egy másikat, indulótlan ünnepélyeset, amire rátrombitált, hosszas munkával, a szomszédaink pedig türelmesek, hiszen nem jöttek ki a zsaruk az éjféli trombitálásra.
Másnapra kitalálta a srác, hogy szar az egész, ígyhát fanfáros kell. Csináltunk fanfárosat. Ha majd aktuális lesz, jól felrakom mindhárom változatot.

A filmzenés megrendelés is alakul, elvileg kész is van, de Rozsé úgyis ki fogja találni, hogy fisz-mollban leszálló ufókat akar bele, a két oldalon  ellenfázisban. Szóval jött Judy J, és felénekelte. Teljesen jó fej a leány, és még énekelni is tud. A magyar énekesnők 99%-a nem mondhatja el mindkettőt magáról :)

Szóval az elmúlt 4 napban semmire de semmire nem volt időm, és bár a hétvégére pihenést terveztem, most hívott Reagens, hogy össze kéne pakolni még pár gyermekzenét hétfőig. Ebben az a jó, hogy ha van fél szabad órám, összerakok egyet.

Fáradt vagyok, mind lelkileg, mind testileg, de a tegnapi ólmos, reménytelen fáradtság helyett most egy igazi, esti, lombhullatós, őszi estén való kiserdei mászkáláshoz hasonlatos "mint-aki-jól-végezte-dolgát" fáradtság van rajtam.

Vagy csak nem aludtam eleget. 

Kurva késő van.

És aki azt mondja most, hogy korán, az soron kívül  bedughatja az orrát a seggembe.

Mindig megilletődöm, amikor rádöbbenek, mennyire befolyásolható vagyok.
Erőnek erejével, minden egyes alkalommal, amikor mondott vagy írott szöveget látok, próbálok eleve kételkedni benne, de így nem lehet élni, és sajnos olyan dolgokat hiszek el, amelyekről nem tudok megbizonyosodni. Ami azt illeti, semmiről sem tudok megbizonyosodni. Azt sem tudok egészen biztosan, hogy van Amerika. Csak azért, mert sokan mondják, még nem biztos.

Az érzésekkel ugyanígy vagyok. Legyen itt szó az élet bármely területéről: politika, rasszizmus, ízlés. Semmi sem egyértelmű, de az ember mégis szereti magát elkötelezni.
Kezdjük a rasszizmussal. Nem tartom magam rasszista embernek, sőt, egyes esetekben hajlamos vagyok pozitívan diszkriminálni. Ettől függetlenül öszeszarom magam, ha este háromnál több cigány jön velem szemben. És nagyon jól tudom, hogy a cigányok igen nagy része bűnözésből él. Ez így van természetesen a sápadtarcúakkal is, csak ől inkább gazdasági, míg a cigányok inkább aféle kétkezi bűnözésre hajlanak. De ez a megfontoltság mit sem számít. Ha véletlenül gondom akad akár egy darab cigánnyal is, azonnal fel akarom gyújtani mindet, és utána nagyon sok időnek kell eltelnie, hogy lenyugodjak.
A politikában már régóta tudom, hogy azért húz oda a szívem, ahova, mert úgy neveltek, és kész. Az ember általában a szüleit követi, ez van. Hamost például az SZDSZ létrehozna egy "érezd-jól-magad-szombatonként egyesület" nevű dolgot, akkor mosolyognék, és örülnék neki, vagy ha szar kedvem lenne, akkor egyszerűen leszarnám. De ha valaki létrehoz egy "Magyar Gárda" nevű szervezetet, akkor egyből ökölbe szorul a kezem, hogy azok az ócska "piros-fehér-zöldre-festem-az-eget" majmok már megint csináltak egy polgárpukkasztó neonáci szervezetet. És teljes szívemből tudom ellenezni az egészet, meg azt is, hogy a "magyar" szó, amire olyan kibaszottul, könnyekig menően büszke tudtam lenni 11 évesen a Szabadság-téren a Petőfi szobornál, kezemben hurkapálcából, papírból és vízfestékből készített piros-fehér-zöld zászlót lengetve, most azt jelenti számomra, hogy balhézó neonáci szar. A kopasz faszok szerintem maguk tehetnek arról, ami miatt a nyálukat verik, hogy "mivé lett a magyar". És még sok ilyet érzek.

És egy darab videótól, amit a youtube-on látok, 1 perccel később elhiszem, hogy a Magyar Gárda csak olyan bácsik gyülekezete, akik újra át akarják élni azt a jóleső zászló-lengetést, és az egész csak egy háttér-toborzó önszervezet, ami a Magyar Hadsereget kívánja erősíteni, méghozzá fegyver és minden rossz szándék nélkül. És miért? Azért, mert Usztics Mátyás mondja ezt a szájával, aki alapító tagja ennek az egésznek. És mert imádtam őt a Kisvárosban, és mégis ő Roger Nyúl magyar hangja, és még jó humora is van.

Azt kell mondanom tehát, hogy a jó büdös kurva anyját Usztics Mátyásnak, a Magyar Gárdának, a cigányoknak is, a fehéreknek is, Tomcatnek is (neki azért is, hogy legyen mit e-maileznie nekem hőbörögve),  az összes kopasz nagyon magyar gecinek, Orbán Viktornak és bizony-bizony Gyurcsány Ferencnek is.

És ami azt illeti, mindenki másnak is.

KÉREM VISSZA AZ ÍTÉLŐKÉPESSÉGEMET!!!!!! 

Szomorúan kellett tegnap szembesülnöm (szembesültettem vele), hogy nem kettő, hanem egyenesen három névnapom van, de ami sokkal szörnyűbb, egyik sem akkor van, amikor én azt gondoltam volna, de mindennél sokkal de sokkal viccesebb dolog az, hogy az én születésnapomon viszont Timót nap van, ami azért vicces, mert a tálalószekrényünket hívják Timótnak. Ez nem lehet véletlen, anyám bizonyára direkt így csinálta, hogy később ezen el lehessen csodálkozni.

Ugyanitt vörös hagymavaneladó!!! 

Amúgy meg akartam egy kicsit értekezni a Tokio Hotelről.

Megnéztem valami nemcsatornasemtévé vagy hasonlón egy poénosnak szánt műsort a Tokio Hotelről és a Sex Pistolsról, asszem, a lényeg az, hogy ott játszogatták az egyik számot gitáron. A félelmetes az egészbe az, hogy nagyon erős akkordokkal és dallammal dolgoznak, csak az egész német nyelv alkalmatlan bármilyen elviselhető ének képzése céljából, másrészt meg a harmóniák és az ének egy olyan kontrasztot támaszt, ami mérhetetlen gyötrelmet okoz az ember számára, még egy nap után visszagondolva is.

Most már legalább értem, hogy a kis szenvedni vágyó emócskákok miért szeretik :D