Uglee archív

Mivel nem sok minden történik velem mostanában, elmondom, hogy ma egy igazi sztárral találkoztam.

Éppen az Auchanban vásárolt dolgokat pakoltuk ki itt a Szigeten, amikor megállt mellettem egy autó, és kiszólt belőle egy csávó, miszerint "Neharagudjmá'! Merre van a 307-es épület?"
Odanéztem, és hűűű, bizony Majka volt. Mondtam is neki izgatottan, hogy "Nem tudom, kérdezd meg tán a portán!", mire ő kifejezte nekem verbálisan a portás bácsi inkompetenciáját az érintett ügyben, majd elporzott.

Hát én olyan izgatott voltam...

Nem.

De azért mégis találkoztam egy sztárral, nem igaz? Szerintem ez ér. :)

Nos.

Az idő rohan, én vagyok, közben a belpolitikai helyzet fokozódik, a sóderbányával szopat minket a lustaszar falusi közösség és az önkormányzat is, voltam tegnap Stompon, kurva jó volt, köszönöm, meg egyébként is, dolgozom.

Egyébként pedig Tomcat :) 

Nos.
Ismét sikerült felbasznom magam.

Az van, hogy a cégnél van egy kvázi ingyenkonyha, elmegyek hetente az Auchanba, és veszek minden szart, ha esetleg valaki megéhezne vagy megszomjazna, legyen. A legnagyobb hátránya ennek az, hogy mosogatni kell. Talán említettem, hogy felszereltünk félig poénból egy kamerát a mosogató fölé, nézni, hogy ki nem mosogat. Hogy jogilag védve legyünk, kiraktam egy A/4-es lapon fekete alapon sárgával, hogy "KAMERÁVAL MEGFIGYELT MOSOGATÓ". Működött is a dolog, a szokásos napi 8 pohár helyett 3 hét alatt jött össze összesen 5 gazdátlan pohár. Aztán ma reggel arra kellett bemennem, hogy átlóban keresztben egy fehér cédulán feketével az van a figyelemfelhívó lapon, hogy "Ásványvíz hiányában az adás szünetel", felnéztem, és azt kellett látnom, hogy a kamerából valaki kitépte a tápkábelt, de csak azért gondolom, hogy tépte, mert a feneke nézett előre.

Olyan közepes fokozaton basztam fel magam rajta. Meg azon, hogy hirtelen egy kisebb népi ünnepély teljes pohárkészlete hevert a mosogatóban. Körbe is írtam egy dörgedelmes lófaszt a vállalati üzenőrendszeren.
Fel nem foghatom, hogy lehet valaki olyan tokos paraszt, hogy felhánytorgatja, hogy nincs ásványvíz. Főleg hogy a csapból jön víz, és senki se magyarázza meg nekem, hogy bele kell dögleni, ha ásványvíz helyett az egyébként kibaszott jó minőségű csapvizet kell innia. Mert hát volt ásványvíz, csak elfogyott.
Ehhez jön még hozzá az, hogy ezt így hozza a tudomásomra, plusz még hogy a kamerát is kihúzza a mocskos tukkó parasztja, plusz a többi bumburnyák lófaszjóska, aki "Ahaaaaaa, nincs kamera!!!" felkiáltással bezsákolja a szaros poharát a mosogatóba.
Természetesen nem derült ki, hogy ki volt az, de az kurva isten, hogy addig semmit sem hozok, amíg térden elém nem csúszik, aki volt. Nagy bánatom, hogy tejet így is kell, mert kell a kávéba. Ami szintén ingyen van.

Tényleg, kinek lehet ilyen vastag bőr a pofáján? 

Ma egyik kollégám megmondta a tényvalóságot az életről:

"Há az a baj, hogy mindig akkor rúgnak beléd, amikor... ööö... végülis mindig beléd rúgnak."

Meg kell hajolnom :)

Húsvét.

A húsvét egy ősi ünnep, ahol ünnepeljkük a nyulat, mert a nyúl az nagyon sokat kefél, amiből egyenesen következik, hogy szaporodik.  Gyorsan. Ebből kifolyólagosan a nyúl a termékenység szimbólumávávávávált, és ez oda vezetett, hogy a bálványimádathoz, amit ma mi világszerte követünk és éljen!

Viccen kívül: volt húsvét, tényleg. Annyit ettem, amennyit már igen-igen régóta nem, és módszeresen tömködtem a belemet egész nap, mert mindenhol ahol jártam, ez volt a feladatom. Meg locsolkodni. Szóval egész jó volt ez az egész, eltekintve a reggeltől, amikor belém fagyott a szar a 6 fokban, öltönyben, amikor rádöbbentem, hogy a körutamon senki sincs otthon. Brrrr....

Hanem: nálam lett egy autó, am i azért jó, mert tegnap a mindösszesen 4 óra utazás helyett mindösszesen kb összesen 1 óra 20 percet kellett utazással töltenem, ami utazással töltött idő szempontjából igen kedvező, ellenben meg vannak bolondulva az emberek.

1 - Dózsa György útra kanyarodnék ki a Podmaniczkyról, piros a lámpa, keresztbe jönnek az autók. Balra fordulnék. Egyszercsak sárga, majd zöld, kisvártatva megindulnak az autók, majd hirtelen a jobb sáv elején elinduló fehér autóba bal oldalról  belerohan egy mikrobusz. Se szó, se beszéd. Át a piroson, bele a kocsiba. Nem tudom, mire gondolhatott... "Áh, még csak 2 másodperce piros, még átférek?", vagy esetleg "Én lenni illegális bevandorlo, oda kell érjek időben különben kirúg építkezés", vagy esetleg "Ez még halványzöld...", vagy én nem tudom, mindenesetre nem maradtam ott tanúskodni, részint mert éppen a kereszteződés közepén álltam, és már megindult a forgalom, és egy gáláns úriember dudálva és integetve betessékelt maga elé, másrészt viszont ez az eset mintegy 20 centiméterrel egy Vám- és Pénzügyőrségi autó előtt történt, akik talán kicsit hitelesebb tanúk, mint én a szénaboglya hajammal.

2 - Mozaik u., Óbuda. Kanyarodnék ki jobbra a rakpartra, várom türelemmel a zöldemet, mire egyszercsak balról érkezik egy "LEPO - 01" rendszámú autó és elém sorol, majd azzal a lendülettel átmegy a piroson, ki a rakpartra, és be a KPM-hez. Az egy dolog, hogy nem jött senki, az is egy dolog, hogy  "MOTORKERÉKPÁR ÉS GÉPKOCSI EREDETISÉGVIZSGÁLAT! SZENTENDREI
ÚT 89- 93. A MOZAIK UTCÁTÓL 1 PERCRE! 08: 00- 16: 00- IG. LEPO- 01 BT. TEL/FAX: 240- 0767, 0620- 9- 383- 339.", de akkor sem ér átmennyi a piroson, mert csalás és életveszélyes.

És még csak reggel fél 10 van. 

Most pedig a múlt század eleji, illetve a huszonegyedik századi elmebajról lesz képes blogbeszámoló.

Nézzük először a régit, az ódont.

A következő képen egy lichthof látható, vagy ahogy én szoktam mondani, lifthóf, merthogy itt lenne a lift, ha felújítanák ezt a házat. Hanem:

 Bocsánat, hogy ilyen büdös nagy képet raktam be. Nostehát, ha jól megfigyeljük, rács van a szemközti ablakon. Illetve nem is az, hogy rács, hanem hogy minek.
Mert hát ugye az egy dolog, hogy az ember fél, hogy 16 méter magasan betörnek az éléskamrájába. Amit nem értek az az, hogy ugyanez az ember miért nem fél attól, hogy 17,6 méter magasan betörnek az éléskamrájába.

Ehhez képest a következő kép már sétagalopp:

 Mi a vérveretes prájzliért esőben mossák az utakat Budapesten?
Igen, tudom, hogy most nem locsol, de mielőtt berohantam a fényképezőgépért, még locsolt.
Locsolt az, ha mondom.

Szóval ennyi a kérdésem. 

Na, már megint nem volt időm írni. Még most sincs, de már nagyon írhatnékom vagyon.

Pénteken jártamban-keltemben egy Szent Patrik-napra tévedtem. Érdekesen unalmas volt az első két zenekar, de a harmadik teljességgel fasza volt. A Crystal énekesnője volt benne, meg egy dudás, aki nem tudott magyarul, bizonyára ír volt, meg még pár profi zenész, és teljességgel szórakoztató volt, amit műveltek.

Hanem szombaton volt kerti sütés AMRAAM-nál, ott volt Gyok és Nyomorúságos Barom is, kevés húst sütöttünk sokáig, és sok sört ittunk, mégis a végén reggel 8-ig dumátunk Gyokkel. Közben megfejtettük az állam baját, a nők titkát és néhány csillagászati illetve matematikai problémát is.

Aludtunk délután egyig, aztán jó.

A kieső időkben pedig a lakást takarítottam illetve az erkélyen rack-sínt flexeltem, a szomszédság nagy örömére.

Ugyanakkor a kaputelefonnal végre be lehet jutni, de becsengetni még mindig nem.

Szóval ez van. 

Szánalmasnak tartom azt a nemzetet, ahol ha bármiféle nemzeti ünnep van, számítani lehet rendbontásra, és ha autókat gyújtogató ormán hordák vonulnak végig az utcáin, az átlagember másnap le se szarja többé.

Elsőre még izgalmas volt.

Nos, van a Pickwicknek egy teája, amit nagyon szeretek. Valami meggyes-joghurtos. Gusztustalanul hangzik, de nagyon finom. Szoktam is mindig venni a cégnek, meg fogy is. Aztán mivel kicsit meg vagyok fázva, úgy döntöttem, hogy kipróbálom mézzel. Hát mit mondjak, mocsok szar, pedig szeretem a mézet is, meg ezt a teát is. És meg kell innom, mert kiönteni nincs szívem :)

Ez van.

A freeblog meg egy fos, nem tudom elmenteni a bejegyzésemet már 4 órája. 

Azt el is felejtettem megemlíteni, hogy az előző a 600-adik bejegyzés volt.

Ez az időszak a délelőtti zombiké.
Mindenki félig lehúnyt szemekkel, morogva járkál fel-alá a városban és a munkahelyeken.
Én magam otthon felejtettem a telefonomat.
Fel is hívtam gyorsan, hátha felveszi valaki, de nem.
Erről mindig az jut eszembe, amikor bulikat csináltunk a színműn, és egy elhagyott telefont találtunk. Fel is hívtuk az "Anyu" nevű illetőt, és közöltük vele, hogy a kisfia/kislánya elhagyta a telefonját, a Színműn átveheti.
Rövidesen jött egy SMS a telefonra, miszerint: "Kisfiam, elhagytad a telefonodat, az iskolában a portán van."
Ilyen és ehhez hasonló módokon működik az egész társadalmunk, és ha az ember nem vesz fel egy mesterséges ostobaságot, nem is lát bele, hogy miért van minden úgy, ahogy van. Minden reggel kér valaki a saját cigimből, amiért én dolgoztam, hogy megvehessem, mások meg lebasznak, amiért nem adok nekik ingyen, ma reggel meg egy igen-nagyon ronda ember(?) az Oktogonon odajött hozzám, és ordítva elkezdte, hogy "JÓNAPOT CSAK ARRA....", belőlem meg kitört az, hogy "Lófaszt!", nem tudom, miért. Egyre kevésbé viselem el, ha ok nélkül belépnek az aurámba, kezdek ebben hasonlítani a nővéremre. Mi a faszt akar tőlem? Leszarom, hogy ez a munkája, nézzen már ki valahogy, ha emberekkel lép kapcsolatba. Én sem vagyok egy matyóhímzés, de nem is reprezentatív munkával foglalkozom, meg nem emberek arcába kell belépnem.
Egyre kevesebb a kombínó, egyre több a régi négyeshatos, gondolom, most szerelik ki belőle az ablakokat, mert a légkondit tényleg nincs értelme beszerelni, ha fél percenként nyitogatja az ajtaját.
Minden egyéb tekintetben tekintettel kell lennünk arra, hogy ifjúhodó természetünk korai tavasszal áldott meg minket, ami azért jó, mert szar, de azért szar, mert jó. Nem kell annyit fűteni, de néha mégis, és általában a mégis estéken fázik meg az ember gyanútlanul. Mint én.

Nem baj, fújom az orrom és szívom is, csak hogy egyensúlyban legyen.

Alászolgája.