Vicces dolog az, amikor rendelek egy magyaros pizzát, a hivatalos neve az, hogy Ungherese, aztán mire kijön, fulctollal nagybetűkkel rá van írva, hogy "UNGERÉZE".
Amúgy 2 napja a demót kevergetem, és úgy érzem, sosem lesz vége. Lehet finomítani, lehet teljesen máshogy csinálni, de ez is olyan, mint egy csomó más dolog: befejezni nem lehet, csak abbahagyni.
Előre elnézést kérek Árposztól, akiről tudom, hogy olvassa a blogot..
A koncert fasza volt.
Nem is az, hogy fasza, nagyon fasza.
Az egyetlen probléma az volt, hogy megint pikolósnak akarok menni.
A faszom kivan azzal, hogy ennyi cuccom van, hogy nem tudom egyedül cipelni, hogy mások jóindulatára vagyok bízva, ami aztán elfogy, én meg idegeskedhetek, hogy megint fent hagytak a színpadon, és felém sem néztek, hogy élek-e még, én meg nem akartam otthagyni abban a mocskos cigányputriban (elnézést kérek minden cigánytól, de most tényleg mindegyiktől, attól is, aki a Csillag börtönben ül, mert 1000 forintért leszúrta a saját nagyanyját, ez csak egy szófordulat, ami még mindig nem képes kifejezni, mennyire egy aljadék szarhalmaz a hely), ami a Total Metal klub, a drága felszerelésem felét, mert ilyen kevés kezem van. Most mit hagyjak fent az emeleten? Mi az, amiért nem kár, ha ellopják? Ha pogózás közben ráugranak, vagy mondjuk csak feldöntik? Nem, bazmeg, még Mr. Big Daddy Bee is úgy találta, hogy az úgy igazságos, hogy én szopjak ott fent, ő pedig, mivel levitte erősítőjét meg a másik kezében valamit, vége is minden felelősségének, elégedetten (vagy elégedetlenül) ül lent, és várja, hogy történjen valami. Aztán végül Árposz jött fel, mondtam is magamban, hogy nem is gondoltam volna, de aztán kiderült, hogy nem kell felizgatnom magam, csak egy doboz cigit hagyott fent valaki. Szóval megint a faszom kivan ezzel a koncertezősdivel, beleverem a faszomat az egészbe, a legközelebbi hangos koncertre annyi dogot viszek, ami elfér a két kezemben, és ha ott nem lesz mondjuk pergő, vagy esetleg duplázó, vagy mondjuk cinek, akkor én kérek elnézést. Drága jó gitárosom közölte, hogy én is pont úgy leszarom, hogy mi van velük. Közben meg az a helyzet, hogy esélyem sincs leszarni, pontosabban időm nincs leszarni, mi van velük, mert mire én végzek a sok ganajjal, már ők szarnak le engem.
Lehet, hogy az lesz, bazmeg, hogy fizetek roadokat, saját pénzen, akik jönnek kocsival, visznek engem meg a cuccomat, én kiszállok, bemegyek, pihenek fél órát, és mire felmegyek a színpadra, minden ott van, és csak le kell ülnöm, és annyi, és a koncert végén meghajlás és egy kényelmes sör mellett kivárom, amíg a cuccaimat bepakolják, és mehetünk. És persze ebből egyenesen az következne, hogy én vagyok a geci, mert nekik nem pakoltak a roadok, nem pedig az, hogy én segítettem magamon, hogy ne őket kelljen megkérnem már megint, hogy azon az 500 méteren ugyan guruljanak már el azzal a szájbabaszott Suzukival, és rakodjuk ki a cuccot a járdára és ugyanazzal a lendülettel mehessen is tovább, nem bazmeg, mert a Suzuki az nem autó, hanem státusz-szimbólum bazmeg, és nemhogy nem lehet vele megállni tilosban 2 percre, de még gondolni sem szabad arra, hogy a köz javára fel legyen használva, nemhogy megkérni, mert az már illetlenség.
Értem én bazmeg, hogy az az egyetlen autó a zenekar közelében, de sírva könyörgöm, a gitáros élettársáé, azé a lányé, aki neki egy elválaszthatatlan része. Ahányszor én autót tudtam szerezni, mindig tele volt pakolva, mindig segített az, akié volt, és sosem szégyelltem megkérdezni, hogy elvinne-e engem ide meg oda. Miért kell nekem szarul érezni magam amiatt, ha zenekari célra kölcsön kéne kérni azt az autót, ami amúgy is megteszi azt az utat?
Tudom, hogy túlzó vagyok, lehet, hogy csak nekem természetes ez, de tényleg az, hogy azért nem tudunk önfeledten együtt zenélni, mert a másik hisztijét kell ápolgatni folyton, hogy nehogy megkérdezzük, mert ő megsértődik/kiakad és hazamegy, a másik meg nem képes normálisan játszani a hangszerén, bár tudna, a harmadik mindig elégedetlenkedik (ez én vagyok), a negyedik mindig elégedetlenkedik, de még hisztis is, meg semmi sem elég jó neki, az ötödik meg igazán megtanulhatott volna énekelni ennyi év alatt bazmeg, az is olyan, mint Pistabá, aki vagy 15 éve gitározik, és kurvára nem megy neki, de édes faszom, ha egy órát énekelgetne otthon vagy dúdolgatna hugyozás közben, akkor ki tudna tartani egy kibaszott hangot talán, és nem gebedne bele a legdurvább Autotune is, hogy kitalálja, mi a faszt akart ott csinálni.
És nem az amatőr zenéléssel van tele a faszom, hanem kurvára utálok a profizmus innenső határán állni, amikor a zenekar legalább 3 tagjában megvan a potenciál, hogy világszintű produkciót nyújtson.
A büdös kurva istenit most már a világnak! És miért kell azzal szembesülnöm, hogy alá vagyok ásva, és egy szőke halálmadár passzív-agresszíve fenyegetőleg számon kéri rajtam azt a 10 000 ft-ot, amit azért nem kapott meg, mert nem kaptunk érte semmit, sem pedig a másik két tízezresért, amit viszont megkapott.
Ja, és a koncert után hazafelé négyfelé fagytam, háromszor. Be kellett mennem az éjjel-nappaliba melegedni, különben nem értem volna haza, a hátamra fagyott izzadság miatt.
Különben pedig most már azt is tudom, mitől szomorúak az emós gyerekek. Csak azért, mert mindenki szomorúnak nézi őket. Én is szomorú vagyok, mert mindenki azt veszi le, hogy szomorú vagyok. Pedig nem. Én alapvetően vidám vagyok. Csak dühös.
Szokás szerint boldog nemzetközi Zoltán-napot kívánok minden nőnek és aki annak érzi magát :)
Az úgy volt, hogy utaztam a 4-6 villamoson, és mellettem egyszercsak manifesztálódott egy ellenőr. Mutattam is neki a bérletemet, hogy meggyőződhessen arról, hogy én a járművet teljes joggal, mondhatni a BKV-val hallgatólagosan kötött szerződés alapján használom. Nem úgy a kis lurkók, akik a villamos másik oldalán utaztak. Rosszcsontok voltak mind, egyiküknek sem volt jegye, és mondták az ellenőröknek, hogy nincs jegyük, mert nem volt nekik, természetesen. Erre az ellenőr megkérdezte, hogy akkor helyszínen szeretnének, e 6000 ft-ot adományozni a BKV javára fejenként, vagy inkább csekken szeretnék ugyanezen összeget mintegy bocsánatkérésképpen eljuttatni ugyanoda. Mondták is az emberek, hogy leszállnak. Az ellenőr meg megkérdezte, hogy "Csekk vagy helyszíni bírság?", mondták is az emberek, hogy "Mondom, leszállunk", aztán ez még elhangzott párszor, majd az ellenőr mondta nekik, hogy "Akkor takarodjatok a faszomba", a bliccelő cigányok meg leszálltak a járműről. Ez eddig egy mindennapos dolog, én is voltam a fasznak a rosszabbik végén, és én is mondtam, hogy szállok le, és engem is küldtek el a kurva anyámba ellenőrök, ez egy ilyen játék.
Beszállt viszont a játékba egy addig kussolva utazó lakos, beszólt az ellenőrnek, hogy nem beszélhet így. Az ellenőr közölte a sráccal, hogy neki nem osztott lapot (ez valóban nem történt meg, nem is álltak igazából olyan közel egymáshoz, hogy a laposztás megtörténhessen), minek utána a gyermek, akit mostantól csak takonyarcúnak fogok hívni, mert a hangja és az arca is olyan volt, mint a takony, közölte, hogy "Fenyegetőleg voltál az utassal", az ellenőr meg erre megkérdezte, hogy neki meg mi a fasz köze van hozzá, mire mondta, hogy azért, mert ő is utas, és majd ő jól bepanaszolja a főnökeinek az ellenőrt, mire az ellenőr felajánlotta annak lehetőségét, hogy szálljon le vele a következő megállónál, és akkor majd ott ezt megbeszélik, de a takonyarcú nem élt a lehetőséggel, hanem kivette a zsebéből a szarrá gyűrt jegyét, és azt mondta, hogy ő akkor száll le, amikor akar, mert van érvényes menetjegye. Ezt a vita során sokszor hangoztatta a későbbiekben, majd aztán hálistennek bekussolt, mert már iszonyatosan pofán akartam baszni.
Az egész helyzetben az volt a legszörnyűbb, hogy miközben tudtam, hogy a bliccelők megérdemelték volna, hogy megbasszák őket 6000 ft-ra, tudatában voltam annak is, hogy a BKV-t meg kénsavas-sósavas-nitrites napalmmal kéne a földdel egyenlővé tenni, és nem tudom, milyen jogon kérnek egyáltalán pénzt tőlem az utazásért, amikor az én pénzemen működik az egész foshalmaz eleve, és még pluszban fizettetnek is velem, és még sztrájkolnak is a leggecibb téli hidegben. Takonyarcúkám meg nem fogta fel, hogy azért fizet annyit, mert annyian lógnak a villamoson, hogy emiatt olyan drága a jegy, a bérlet, hogy egyesek már meg sem tudják vagy nem akarják megvenni a bérletet, szóval van ok-okozati összefüggés is, meg ördögi kör. Gusztustalan volt az egész helyzet, mondom, és pofán kellett volna ott baszni mindenkit. Az a legszomorúbb az egészben, hogy kivételesen az ellenőrnek volt igaza, sőt, aránytalanul kedves volt, még a kötelességét is megszegte, hogy szegény bliccelő fiataloknak legyen miből bebaszni a hétvégén.
Mi ebből a tanulság? Én nem tudom.
Háigen.
Az van, hogy 2 órát aludtam ma, tegnap meg belém szart a fagy, szóval majd megírom, miért. De csak majd, nem most, hanem majd.
Na.
Az van, hogy most pénteken koncert. Total Metal klub. Akit érdekel, annak google, mindenki szeretettel meg van hívva és kész.
Mi annak az érzésnek a neve, amikor az ember kitöltötte már a poharába az utolsó adag szörpöt az üvegből, de rájön, hogy még lehúzna egy nagy pohár vizet, mielőtt nekiállna szörpöt kortyolgatni lassan és nyugodtan?
Na, rendet raktam a szobámban, majdnem.
Rájöttem, hogy teljességgel szarmindegy, mekkora szobában, lakásban élek is, képes vagyok irtózatos kuplerájt csinálni. Szerencsére most úgy fest, hogy 2 számítógépemet is megveszik, természetesen a régebbieket, hiszen mi mást, majd az újat, mi?
Mr. Big Daddy Bee-nek jól indult ma a napja, de utána számára befeketedett az ég, megkeseredett az élet, mert minden összeesküdött ellene. Még a vigasztalásnak szánt kínaizás is tragédiába torkollott: dél körül érkeztünk, amikor a cuccok még frissek. Na, ez sok volt neki, mert a kaja nem olyan volt, amilyennek megszokta, hanem a szójaszósz és a só ízén kívül érezni lehetett a csirkét is meg más egyebeket, és hát valljuk be, mindig este mentünk oda, nem szoktuk meg. Az én édes bogyós csirkémet nagyon elbaszni nem lehet, még frissességgel sem lehet elrontani. (És igen, frissesség, mert a frisseség logikusabb lenne, a frisség még inkább, de valahol a 10. kiadású kék könyv után valamelyik nyelvész kitalálta, hogy nem is az a szabály érvényesül, amelyik, szóval ez van, az ételek nem frissek, hanem "Nézd, milyen csini ez a paprika. Olyan frisses.", na ez a frissesség.) Tehát, ott és akkor szétváltak útjaink, én jöttem haza az idei harmadik napsütésben, és szinte elszomorodtam, hogy ilyen kevés barátom van, hogy nem tudok valakit elhívni unatkozni az utcára, meg mondjuk a szél is fújt mint a picsa.
Gyok pedig elment a távolságos CeBit kiállításra kiállítani a szoftvert, amit tegnap éjjel még hegesztettünk, vagyis hogy én a demonstrációs videót forgattam nagy káromkodva, mert persze mindig kitaláltak valami újat, például amikor már majdnem kész volt, hogy nem is az élesen, hanem a teszten, majd pedig ugyanezt még egyszer, csak azzal a különbséggel, hogy a böngésző fejlécét ne rakjam bele, szóval voltak izgalmak, van most meló, hálistennek, pénz az nincs, mert elköltöttem számítógépre, de hát legalább cserébe a vincsik számláját nem is találom sehol, ami azért szopás, mert az egyben a garancia.
Leszarom az ideális bloghossz, most írok, mert tudok és mert kedvem van.
Amúgy egyébként meg egyre demagógabb vagyok. nem itt, ez még semmi. A magánéletemben, vagy társadalmi, vagy hogy hívják. Nem vitatkozom, csak a saját bölcseletemet fogadom el, nem vagyok nyitott más véleményére, nem tudom, hogy hívják ezt pontosan, de szerintem leginkább a "tele van a faszom" a helyes kifejezés. Vagy a konzervatív. Zenét sem hallgatok. Vagyis az túlzás, hogy nem, de alig. Könyvet sem olvasok, és már a kifogásaim is elfogytak, hogy miért. Szerintem ez olyan dolog, mint sok minden más, ha az ember csinálja, csinálja. Mondjuk a Vis Majort, ami a mosógépen lakik, azóta 13-szor kiolvastam, szóval lehet, hogy olvasnék, ha lenne mit, de volt már olyan kifogásom, hogy nincs olvasólámpám, amit az ágyból le tudnék kapcsolni, de ha esetle muszáj kifogás, akkor az, hogy így is 3-ig fent vagyok minennap, ha még olvasnék is, akkor nem aludnék. BKV-val megint negyedórákat utazom, az járművenként kb. max 3 oldal, próbáltam, kényelmetlen.
Hát, egyelőre ez van.
Rájöttem, hogy az az én bajom, hogy ha valami rossz dolog történik velem, eszembe jut a többi bajom is, meg sérelmem, meg olyan dolgok, amik meg sem töténtek, de ha megtörténtek volna, nagyon idegesítenének és elszomorítanának.
Emlékszem, régen beleszarósabb voltam sokkal. Nem tudom, hová lett az ifjonti hév.
Ez az egész csak arról jutott eszembe, hogy reggel jófajta hányingerem volt, és a villamoson már számba vettem minden olyan nőt, akitől akartam valamit, aztán nem lett belőle semmi.
Amúgy meg, ha jól indul a napom, meg nem basznak fel nap közben, eszembe se jut semmi ilyen hülyeség, vagy ha eszembe is jut, nem akadok fent rajta.
Mondjuk lehet, hogy csak a közelmúltbeli események és a sok sötét teszik ezt velem, aztán tavasszal megint rohangálhatok mosolyogva a zöldben, meg a villamoson álló fasszal a csajok között, akik a télen elszoktak attól, hogy nem szabad szoknyában terpeszben ülni, meg hogy a melltartó az nem a mellek tartására, hanem a takarására való. Tény és való egyébként, hogy igen kevés szabadidős tevékenységet folytattam ezen a télen, tán azt sem ártana.
Ja, és le sem írtam még... Az úgy volt, hogy vettem egy új számítógépet, hogy én azzal aztán sokkal szebben és jobban, mert volt nálam kölcsön egy Core 2 Duo E8400, ami 3000 MHz-en fut, és kétmagos, aztán ez meg ugyan AMD, viszont négymagos, valamint 3400 MHz-es, gondoltam, már csak jobb lesz. Hát egy lófaszt. Értem, szépen, gyorsan kódol videót, meg minden, viszont a Cubase recseg 2ms-on azon a projecten, amin a Core 2 Duo meg sem nyikkant. Azért külön idegesítő ez, mert sokat, vagy fél évet tanakodtam, hogy melyiket vegyem, és végül a kicsit drágább, modernebb megoldás mellett döntöttem és rábasztam. Jó, azóta beállítottam gyári értékre a memóriámat, és kicsit kevésbé recseg, mondhatni alig, meg nem 25% (egy mag teljesen elfoglalva) a teljesítmény, hanem csak 20, ami azért mégis egy 20%-os visszaesés, szóval lehet, hogy nem is a proci hibája, hanem a memóriáé, meg persze az alaplapé. ezért idegesítő, hogy nem lehet sehol kipróbálni semmit, amit megveszel. Megveszed, aztán ha nem jó, úgy jártál. Én ezt nem vihetem vissza, hogy "recseg rajta a Cubase". Maximum berakhatom a mikróba, aztán visszavihetem, hogy nem műkszik, és adnak helyette egy újat. A cégnél ugyanez történt most, rendeltünk 11 darab hipperszupper Intel I7 gépet, amelynek ugyebár van Turbo Boostja, vagy másfélszeresére tud gyorsulni, gondoltuk, milyen jó lesz renderhez. Na, fél nap szopás után rájöttünk, hogy ki kell ezt a funkciót kapcsolni, mert attól indul újra a gép azonnal, amint valami komolyabb dolog történik.
Tehát megbaszta az ördög, akinek van 1600 MHz-es CL7-es memóriája, vagy esetleg 1333 MHz-es CL5-ös, az legyen szíves és adja kölcsön teszt céljából!
Na, egy csomó ideig nem írtam, de többször elkezdtem legalább.
Van viszont munkám, kb azóta, hogy nem írtam, ugyanúgy, ugynott, a Hivatalban :)
Jöj még ezen kívül tavasz, ami azért nem jó, mert már előre rettegek, hogy a csajok idén milyen borzalmat találnak ki a sranpacsker, a cigánycipő és társai mellé.
Amint megjön a tavasz, tényleg kirakom már a Budapest Fasion című bejegyzésemet, ahol aztán minden kép kint lesz.
