Uglee archív

Nos, hát TB-m még mindig nincs, de legalább dolgozom.

Minden egyéb tekintetben tavaszodik, és én már előre félek, hogy idén mi faszságot találnak ki a nők

A büdös, tetves, szopós kurva isten bassza meg az APEH-et is!!!!!

Hol azonos, BAZMEG??????????????????????

Rájöttem, hogy létrehozok egy új rovatot, jobb híján itt, magamnak. Ez az én "mi hiányzik az életemből rovat".

Kertelés nélkül el is kezdem:

- Kancsó

Ma egy alapjában véve vidám témát akartam boncolgatni, vagyis máshogy mondom, van az a zenei stílus, ami annyira lehangolt gitárokkal játszanak, hogy azok már-már elpityerednek, és a zene többi része olyan, mintha egy fosrészeg üzbég pékinas egy Hajdú-mosógép belsejében okádna, mely egy lakótelepi lépcsőház lépcsőin gurul lefelé - miközben centrifugál. Ez az úgynevezett Gore. Na, ilyen cső alá akartam venni ezt a dolgot, csak mire sikerült megsütnöm a fél köbméter hasábburgonyámat, és otthonosan megégetni a csirkét, teljességgel elfelejtettem azt az egyébként teljesen vicces dolgot.

Erre mondaná azt drága édesapám, a tanult geológus, hogy "Biztos kurva fontos volt."

Aztán még ne is legyek depressziós, ha ilyen szerencsétlen vagyok?

Ülök két órát a kibaszott gázműveknél, várom a soromat, a 705-ös piros felirat felvillanását, már csak 1 van hátra, amikor is ez történik:

És még depressziós se legyek? :)

Aztán még ne is legyek depressziós, ha ilyen szerencsétlen vagyok?

Ülök két órát a kibaszott gázműveknél, várom a soromat, a 705-ös piros felirat felvillanását, már csak 1 van hátra, amikor is ez történik:

És még depressziós se legyek? :)

Na, valaki beszólt, hogy túl depressziósak az utóbbi bejegyzéseim túl depressziósak voltak.

Szóval akkor most CSÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍZ!!!

A rossz szóvicceket félretéve, ez két sajt, amit talán már emlegettem, az egyik trappista, a másik mozzarella. Most jöhetne az a rész, hogy szavazást írjak ki, hogy melyik melyik, de mindenki tudja, hogy csak azért raktam ki a képet, mert valami meghatározhatatlan jelenség miatt a 21. század első negyedében eljutottunk oda, hogy a mozzarella sárgább, mint a trappista. Ha ez eddig is így volt, én kérek elnézést, de én tényleg csak annyit látok, hogy ez a trappista sápadt, mint a halott valaga. Az íze megvan, de a színe hiányzik. Kicsit olyan, mintha ezt a sajtot télen üvegházban növesztett füvet zabáló tehenek tejéből csinálták volna.

Szóval el vagyok képedve, meg minden.

Ja, és megveszem végre a számítógépet, mert ezzel már nem lehet zenét írni meg stúdiózni. Vagyis nem ezzel, hanem stúdióssal. Ezzel konkrétan nem is lehetne egyáltalán.

Hát így.

Ma egy olyan férfigyűlölő középkorú beszikkadt picsát láttam, hogy az hihetetlen.

A troli majdnem üres volt, ült a nő, mellette ült a kislánya, és mellettük állt a fia is. Velük szemben két üres ülés. Hogy rövidre fogjam, a fiúnak a fasza kivolt, meg nyűglődött, és megkérdezte, hogy "De miért nem ülhetek le?"
Az anyja erre jó hangosan, megalázó hangsúllyal közölte vele, hogy "Tanuld már meg kisfiam, hogy az ülések ara vannak, hogy a NŐK leüljenek! A férfiak álljanak csak!"

A gyerek próbálkozott, hogy "De amikor Apa elvitt óvodába..." az anyja közbevágott, hogy "Miiikor vitt el apád óvodába? Ne szórakozz velem!" meg "Apád is mindig áll a közlekedési járműveken."

Még arra is vette a fáradságot, hogy átnézzen rám, utálattal, mert ültem, ugyebár.

Hát nem a faszomat?

Tudtátok-e, hogy a két legkarakteresebb szereplő, Jockey és Samantha az eredeti, angol nyelvű sorozatban nem létezett?

Bizony. A félelmetes hangzású Jockey Ewing nem is létezik igazából, ugyanis a jól köphető "Dzsoki" helyett eredetileg J R-nak hívták, ejtsd "Dzséjár" (a john Ross rövidítése). Értem én, hogy magyarul jobban hangzik a Jockey, de elég kiábrándító dolog, nem?

Samanthát pedgi eredetileg Sue Ellennek hívták. Aztán ennyi.

Lehet, hogy akkoriban úgy gondolták, hogy a kéttagú neveket a magyar közönség képtelen megemészteni.

Igazából csak aba furcsa belegondolni, hogy van egy ember az országban, aki egyszer kitalálta a valaha volt leggonoszabb sorozatkarakterének magyar-angol nevét, amit azóta is rettegve suttognak az emberek. Sylar és Drakula gróf elmehet a picsába, Jockey-t mindenki ismeri az országban, még azok is, akik nem tudnak olvasni.

Jobban szeretnék ezzel az emberrel találkozni, mint Kun Bélával beszélni.

A nevem miatt mindig is voltak gondjaim, mármint a vezetéknevem miatt. Ezer variánsát hallottam, láttam, olvastam az éveim során, a legritkább esetben tudják hallás után elsőre jól leírni, sőt, gyakran még betűzés után is rettenetes dolgokat képesek leírni helyette. Most viszont egy újdonság történt.

Úgy 3 hete elmentem meghosszabbítani a jogsimat. Mondták, hogy 2 hét múlva hívjam fel őket, hogy megvan-e már. Hát nem volt. Aztán úgy kétnaponta hívogattam őket, hogy mi van, de semmi. Ma újra megpróbáltam, de már szóvá tettem, hogy ennek 3 hete, mire a hölgy utána nézett a számítógépén, hogy elkészült-e már, és kiderült, hogy igen. Annyi malőr történt, hogy az "Sz" feliratú doboz helyett az "S" feliratú dobozba került. Erre már úgy konkrétan sok mindent nem is tudok mondani. Szép dolog a magyar ÁBC, de nem praktikus.

Amúgy meg kell nekem egy számítógép, akárhogy is nézzük. Ezzel már nem lehet tisztességgel zenét írni, stúdiózni meg gyakorlatilag lehetetlen. Azért bosszant ez, mert a hangkártyát leszámítva több mint 200 000 ft-ba került új korában, és ma már gyakorlatilag egy fabatkát sem ér, pedig 4 év nem olyan hosszú idő. Értem én, hogy mindennel ez van, de azért mégis. És nem csak a programok lettek éhesebbek, hanem én is igényesebb lettem, fontos lett számomra a kényelem, szeretem, ha nem kell minden sávról lekapcsolnom az effektet, meg kikapcsolnom a dobot, ha fel akarok venni még egy sávot recsegés nélkül. Ez pár éve még újdonság volt, mivel előtte egyáltalán nem tudtam 2 ms latencyvel felvenni (aki nem tudja, mi az a latency, az az az idő, amíg a hangkártya bemenetéről eljut a számítógép agyáig a hang).

Ja, és persze az van, hogy nincs most zeneírás. Valahogy most kezdett el a film- és reklámszakma a zenén spórolni, megveszik stockból 17 dollárért a majdnem jót, az a maradék pár ember, aki mégis ragaszkodik a saját zenéhez, inkább azzal a maréknyi vérprofival íratja meg a zenét, akik már 10-15 éve uralják a zeneszerző-piacot.

Szóval nem egyszerű a zenei élet, de kivételesen látok egy kis felcsillanó reménysugarat is. Egyik kedves ismerősöm zenekarának elkészült az első albumának első száma.

Itt meghallgatható: http://langologitarok.blog.hu/2010/02/01/izelito_az_elso_solutionbol