Meglettek a mikrofonállványok, de kiderült közben, hogy elloptunk 2 kábelt, azok is visszakerültek a helyükre, minden csecse.
Nekem közben volt egy kis zavarom némi fülcsengéssel, eltemettünk egy embert, akit eddig csak nevetni láttam, láttam sírni a két fiát, akiket eddig csak mosolyogni láttam, és meg kell mondanom, ez egy kicsit jobban felborította a lelki egyensúlyomat, mint számítottam rá. Kicsit átértékeltem az emberi kapcsolataimat, értem ez alatt, hogy letiltottam MSN-ről egy csomó embert, akikre csak fecséreltem az energiámat, és körülnéztem kicsit magam körül. Ez utóbbi természetesen nem vezetett semmire, de leszarom.
A privát melóim kicsit összesűrűsödtek, mivel ugyebár azt hittem, hogy nem lesz melóm februárig, így sikerült túlvállalnom magam. Vagyis nem vállaltam túl magam, inkább azt mondanám, hogy megrendelői oldalról kicsit lassan haladtak a dolgok, és amikor mozgás volt, akkor meg én a fent említett okokból nem voltam túl gyors iparos.
Az sem segít sokat, hogy ordenáré méretű kiadások állnak előttem, nevezetesen egy tető, szerkezettel, cseréppel, gyaníthatóan egy házátírás minden költsége, egy keverőpult javítása, azt is gyanítom, hogy Rozsétól kénytelen leszek megvenni azt a MIDI billentyűzetet, melyhez ő gyakorlatilag egyszer sem ért hozzá.
És fáradt vagyok. Nagyon fáradt, pedig 8-9 órákat alszom mostanában. Nem is értem.
A közelgő koncert miatt folyamatosan próbálunk (ez alatt azt értve, hogy minden olyan este, amikor nem kell feltétlenül dolgoznom), de próbából sosem elég. A koncert viszont, úgy érzem, kibaszott jó lesz, egyre jobbak vagyunk próbán, következésképpen ha jobbak nem is, de tuti, hogy lazábbak leszünk koncerten, és az jó.
Hát, ennyi van.
