Ritkán beszélek a magánéletemről, de ez most kikívánkozott. Tegnap a buliba menet szendvicset ettem, és akkor tudatosult bennem, hogy mi az, amit a legjobban utálok a nőkben. Ez pedig az a pillanat, amikor a szendvicsedet (vagy bármi más kajádat) eszed, és már megfelelően leetted a szélét, és van egy teljes harapásnyi igen fasza rész, amit úgy hívok, hogy "a legjobb rész" (bármi más kajánál is vannak ilyen részek, aki tudja, érti, mire gondolok). Amikor pedig az ember beleharapna a legjobb részbe, jön a nője, és a legártatlanabb arccal azt mondja, hogy "Adsz egy harapást?", és megeszi a legjobb részt, és legszívesebben toporzékolva ordítanál vele, hogy "a kurva anyád, nem adom, enyém, majd kapsz a végéből", de persze ezt nem lehet megcsinálni, mert egész egyszerűen nem lehet megcsinálni, de tudom, nagyon jól tudom, hogy direkt csinálja ezt a nő, lesben áll, és várja a pillanatot, hogy PONT a legjobb rész következzen, és ugrik, és lecsap. És onnan tudom jól, hogy direkt csinálja, hogy egyszer megettem a legjobb részt, és ártatlan arccal odanyújtottam a teljesen átlagossá váló ételféleséget, és akkor érdekes módon már nem kellett, sőt, még én voltam a geci.
És igen, bazmeg, ha lesz még egy olyan nőm, aki nem eszi meg a pizza szélét, az majd jól nem fog kapni még egy szeletet. Majd ha megeszi, esetleg.
A kibaszott takaró végét meg le fogom varrni az ágyra, hogy ne tudja lerángatni rólam. De ez már csak olyan kifulladt kis szellő a vihar után, igazából főleg a kajára vagyok érzékeny, ösztönből, mint a kutyák.
