Na.
Kapol, bukol, máma szopol, ahogy az erdélyi magyar gyerek mondta nekünk, amikor cserediákként feltúrtuk Hargitát, és felborítottuk mind a háromszéket. Harmadszor futok neki ennek a posztnak, ami bizony a szopásról szól. Nem is kimondottan a nemi aktusról, hanem a szopás nyelvtanáról (hehe).
Ha esetleg tanácstalan szűzlányok, vagy tapasztalatlan gyakorlók vannak olvasóim között, és mindenképpen szexről akarnak olvasni, hát nekik itt a gyors és velős megmondás: ne hagyd abba közben!
Hanem, a szopás nyelvtana egy varázslatos dolog. Alapvetően ikes igének tűnik, mert hiszen szopik, de akkor meg én szopom, de mit, hát a fókafaszt, természetesen, de ha tényleg ikes, akkor "Szopom ezzel a Riemann integrállal.", ami nagyon csúnya, és mivel a magyar egy szép nyelv, kétségtelenül helytelen. Tanakodtunk egy keveset, és végül Gyok találta meg a megoldást, ami helyesnek és logikusnak tűnik.
Ingadozó: ‑m vagy -k, ‑l vagy ‑sz, -ik például álmodozik, botlik, ébredezik, költözik, lakik, mérkőzik, távozik, ugrik, utazik, vágyik.
Ingadozó álikes: még a 3. személyben is lehet iktelen, például egerész(ik), heverész(ik), akadoz(ik), bomol/bomlik, tündököl/tündöklik.
Szóval a szop az ingadozó álikes, és azt hiszem, már mindent tudunk a szopásról. :)
