Az a vicces szomorúság történt velem tegnap, hogy végeztem a zeneírással éjjel fél 2-kor, ígyhát elindultam aludni, de az nem ment, mert mozgott a padló, olyan hangosan hallgatta a zenét az alattam lakó lakó. Úgy 2 körül nem bírtam tovább, mert az egy dolog, hogy mi próbálunk, de este 10-kor pontban mindig abbahagyjuk. Lementem szépen, becsöngettem, majd kisvártatva rátenyereltem a csengőre, mire kijött a srác, akinek már egyszer segítettem beállítani a házimozi-hangfalszettjét (levettem a negyedére a basszust), én meg mondtam neki, hogy aludnék, és nem megy. Erre közölte, hogy "Gyere be, gyere be...", és amikor elkezdtem volna tiltakozni, hogy de hát holnap meló, közölte, hogy "...otthagyott a barátnőm".
Bementem hát. Sosem bírtam nézni, amikor valaki szenved, különös tekintettel arra, hogy a barátnőinek irdatlan méretű mellei voltak (na, azért ANNYIRA nem), és ez a helyzet felmentést ad a civilizált viselkedés alól aznap éjjelre, legalábbis az én értékrendem szerint. Bemutatott engem Tibinek, és kiderült, hogy őt is Tibinek hívják, ami azért vicces, mert én mindig elfelejtem a neveket, és nem emlékeztem már az övére sem, szóval a lényeg az, hogy elkezdtünk iszogatni. A zenét lehalkítani nem lehetett, mert akkor a srác üvöltött, szóval kicseréltük a goát Nirvanára. Na, hogy rövidre fogjam, sikerült meginnom 2 óra leforgása alatt sok sört, és irdatlanul fos másnapos vagyok.
A vicces meg az, amikor kiment a házigazda, megkérdeztem a másik srácot, hogy mióta ismerik egymást, mire kiderült, hogy nem is nagyon, és eredetileg ő is csak a zene miatt jött szólni. :)
