Nos.
Megvolt az első munkanap, mosolyogva és fos fáradtan mentem be.
Fényképeztem viszont egyet-kettőt, és most diavetítést tartok.
Kettőt.
Ez a klasszikus "- Mondj valami mocskosat! - Konyha!" helyzet. Koncert után, karácsony után, szilveszter után. Így néz ki a konyhánk, na. Ennek egy része ide való, egy része viszont a próbaterembe. Éppen pakolok, szóval ez konszolidálódik. Gondolkodtam rajta, hogy itt az ideje megmutatni a szomszédaimnak az alapvető különbséget a némadob puffogása és az igazi dob hangja között :)
Ez pediglen az a dolog, amiért rém hálás vagyok, hogy kölcsönkaptam, egy távkapcsolható konnektor. Akinek jó a szeme és a monitora, leolvashatja középen az olvadt műanyagról, hogy "FUSE", ami annyit tesz, biztosíték. Villamosmérnök vagyok. Tudom, hogy van olyan, hogy lomha biztosíték. De azt nem tudom, milyen egy elbaszott mérnök méretezte úgy ezt az eszközt, hogy a biztosítékon átfolyó áram olyan mértékben meg tudja melegíteni a biztosítékot magát, hogy az egész szar leolvad. Jelezném: a biztosítékra rámértem, tökéletesen vezet. Ennyi erővel berakhattak volna oda egy vasdarabot is, az legalább nem melegedett volna fel, és ez a szar még mindig működne.
Na, ennyit a diavetítésről, aztán ennyi.
