Ma eleve idegesen ébredtem, több dolog miatt is. Ezeket a dolgokat most nem fogom részletezni. Legyen elég annyi, hogy annyira ideges voltam, hogy a munkahelyem felé menet már olyan dolgok miatt is idegeskedtem, amik még meg sem történtek. Mint a nyuszika meg a fűnyíró.
Természetesen amik miatt ideges voltam, nem is úgy vannak, illetve megoldódtak, de az idegesség az nem múlt el. Az sosem múlik el olyan hamar.
Tegnap láttam a békés kopasz szigetlakót, amint megrugdosta a csöveseket, akik a Sziget H-híd alatt mindennap valami elbaszott fát szereznek maguknak és tüzet gyújtanak, és kénköves, festékes füstöt eregetnek. Hát, olyan felemás érzésem volt. Férjezetteknek: mintha az anyós égne a mi kocsinkban :)
Megyek viszont Szegedre, Apollo 440 koncertre. Gyokkel. Remélhetőleg.
