Nos.
Most harmadszor próbálok blogolni, és most sikerül is, vagy legalábbis úgy néz ki.
A téma, amiről elmélkedni akartam, az a táskarádió.
A 80-as években erős divat volt az utcán járkálni középhangosan bömbölő táskarádióval. Továbbá álldogálni, beszélgetni, és földre letámasztott magnót hallgatni. Ez a jelenség valahogy eltünedezett, amikor divatba jöttek a walkmanek, discmanek, fülhallagtók, később az mp3-lejátszók és egyéb finomságok. Azonban az utóbbi időben, a mobiltelefonok fejlődésével megjelent egy régi ismerős: a bunkó, aki az utcán döngeti a zenét. Hasonlóan, csak most nem táskarádióval, hanem kézben lóbált mobiltelefonnal teszik mindezt. Egészen elképesztő. Van olyan este, amikor hazafelé menet hárommal is találkoztam. Rozséval láttunk egyet, és már a következőn röhögtünk, de arról kiderült, hogy szerencsére nem mobiltelefonnal, hanem valami furulyával keltette a zajt.
Minden egyéb tekintetben hallgassátok az egyik animátorunk és informatikusunk közt ezeken a percekben lezajlott párbeszédet:
- Öööö, kéne nekem superuser bejelentkezés.
- Észnél vagy, bazmeg?
Komoly cég :D
