Maximáli tiszteletem Rozsénak, aki teljességgel helyénvalóan lebazzgitározta a koncertet annak dacára, hogy 1 hetet adtam neki arra, hogy megtanulja a számokat, ő meg egyet sem pengetett az első próbáig :)
A próbán mindegyik számnál megkérdezte, hogy "hogy is van ez?", majd miután megmutattuk, jött a következő szám. Ennek ellenére faszán játszott. Nem mintha sokat hallotam volna a koncertből. Ami azt illeti, csak a szólógitárt hallottam, meg a basszusból egy kicsit, mert egyáltalán nem volt monitorom. Az fent volt a nagy dob felett. Amit nem használhatunk. Mert drága. Komolyan, úgy csinálnak, mintha mondjuk erőnek erejével ütemesen csapkodnám fapálcákkal a dobot :)))
A másik örömteli hír az, hogy ma reggel megmértem magam (tegnap csokit vacsoráztam szénsavas üdítővel), ls 89 kiló vagyok.
89.
Ez azt jelenti, hogy éhezem, túl sokat mozgok, és a testem rohamosan veszít puha védőrétegéből :)))
Utoljára 89 kiló (alatt) akkor voltam, amikor elsős voltam a kandón, és este 8-ig csak kávét és cigit fogyasztottam, de abból legalább sokat, majd amikor hazajöttem, túl fáradt voltam enni.
Akkor valami 83 kilóra fogytam le. Rettenetesen éreztem magam akkor :) Na, az volt az, amikor a nővérem hazajött Londonból, és kiépett a repülőtér üvegajtaján, és álltunk, bámultunk egymásra, én azt néztem, hogy "ki ez az ismerős bige?", ő meg kb 2 perc múlva felkiáltott: "Hö, pöcsfej, te vagy az?", szóval óvatosan kell fogyni, mert az embert már a testvére sem ismeri meg :)))
Aki régebben is olvasgatta a blogomat, tudja, milyen viszonyban állok a fűnyírással. Hát, megint kell. Rémálom.
Lehet, hogy inkább lefizetem a füvet, hogy ne nőjön tovább :)
Süt a nap. Menjetek ki!
