Halál kivan.
Elég sűrű lett a programom.
Lakást takarítok, ráadásul még a bútorokat s el kell húzgálnom, hogy mögötte is.
Mert anyám csak könyveket akar pakolni.
Aztán hirtelen összejöt egymás utáni 3 napra 2 próba és egy koncert.
Mert annak ellenére, hogy nem jön el a gitáros, Bruce ránk parancsolt, hogy márpedig mégpedig, szóval menni kell. Én meg kénytelen mentem. Trabanttal a cintányérokért, amit már alapon nem akartam, mert ha már autóval (mfha!) megyek, akkor már el kéne menni pestig, de már a szomszéd városba menet is annyira le akartak tolni, hogy úgy döntöttem, otthagyom nagyanyámnál, aztán pedig gondoltam, elkérem anyám autóját, de ő meg nem tud a trabanton váltani, szóval nem.
Úgyhogy kénytelen-kelletlen vonattal mentem, cipeltem a cintányérokat meg a duplázót, aztán felmentünk valami istentelen hegyre, rémálom volt.
A próba csak úgy simán szar volt, mindenki felkészületlen volt, és nem igazán tudtuk, hogy mit keresünk ott.
Hazafelé rávettem Rozsét, hogy hozzon el a trabantig, de úgy elhussant az újkettesen a lehajtó mellett mint az állat, mondtam neki, hogy akkor hagyjuk a francba, majd elmegyek a trabantért vonattal holnap, de ő végül mégis visszafordult, aztán rövidúton kiderült, hogy Rozsé még sosem vezetett igazi tükörjégen. Olyan optimistán ment be egy-két kanyarba, hogy csak azért nem szartam össze magam, mert láttam hogy nincs semmi az út szélén. Kicsit magyarázkodtam neki, hogy hogy is kéne ezt csinálnio, aztán összeszedtük a trabantot, és megindultunk konvojban.
Épp a kettesen mentünk, amikor jó messziről megláttam, hogy a yardok minden kocsit megállítanak, én meg már egy ideje nem találom a forgalmit, szóval behussantam az első keresztutcán. Ha az élet GTA lenne, jobb dolgom lett volna, mert azonnal láttam volna az egy csillagot megjelenni a jobb felső sarokban. Sajnos egy olyan utcában mentünk ami hoszú és egyenes, és rövid időn belül szembejöttek a zsaruk, és jól levillogtak minket. Elkértek mindent, fújtunk szondát is, kerestem sokáig a forgalmit, de nem lett meg. Közben firtatták, hogy ha úgyis hazafelé megyünk, akkor ugyan miért tértünk le a kettesről.
Én haladéktalanul bevallottam neki, hogy azért, mert Rozsé nem tud tükörjégen vezetni, és gondoltam, mutatok neki pár helyet... Erre persze megkérdezték, hogy ha a vasútállomástól jövünk, akkor miért nem mentünk egyenesen, mire mondtam neki, hogy azért, mert azért egy alagutat csak nem kockáztatnék meg ilyen időben. Aztán amikor kiderült, hogy forgalmi az sehol sincs, berádióztak, hogy kié a kocsi, aztán mondták, inkább szabálysérrtésit indítanak, minthogy megbírságoljanak csak azért mert nincs nálam a forgalmi, szóval szépen ráírta a papírra, hogy nőtlen, eltartott gyerekek száma 0, munkahelye: munkanélküli, jövedelem: 0.
Menyivel jobb lett volna a Fiattal menni, akkor nincs ez az egész.
Sőt, még jobb lett volna itthon maradni, és akkor megspóroltam volna egy fél napot és egy feljelentést.
Hát úgy dióhéjban ennyi.
