Akkora faszságot álmodtam, hogy az már fájdalmas :)
Egy nagy verseny kezdeténél indult. Vitorlás autókkal versenyeztünk egy olyan város utcáin, mely félig Párizsra, félig Vácra emlékeztetett. Először visszaestünk az utolsó helyre, mert a navigátorom istent szidta, mire azonnal elállt a szél :)))
Néhány kör után már kerékpárral folytatódott a verseny, scak sajnos volt egy kis malőr, mert Gyurcsány feri bácsi nem érkezett meg időben a Sződligeti Művelődési Házra emlékeztető épület dísztermébe (igazából nincs), szóval be kellett őt várni. Tartott egy kb. 20 msodperces beszédet, aztán mondta, hogy győzzön a legjobb, mi meg uzsgyi. A következő szakasz leginkább a deák téri földalatti lejáróra emlékeztetett, lépcsővel együtt, aztán ki Sződliget művházas utcájára, onnan balkanyar, majd egy jobb, amikoris visszaértem a célba (ugyanaz, mint a start). A start egy elég szűk utcában volt, kilátással egy rophadt nagy térre, onnan rögtön egy jobbkanyar, majd egy kis egyenes, hogy legyen sbesség, majd egy erős balkanyar, parkoló autók között (elég izgalmas ám így kanyarodni), majd idmét jobbkanyar, és irdatlan emelkedő.
Hát, az álmom ott ért véget, hogy rohadtul lehagytam mindenkit, és irdatlan gyors voltam, megérkeztem a díszterembe ismét, de az ajtaját nekem kellett kinyitnom. Gyurcsány furcsán nézett rám, és kérdezi, hogy "Ez már a következő köre?", mondom neki, "Igen." Erre ő: "Az ige'!", én meg folytattam utamat, a kijáratnál mondták a többiek, hogy új induló már nincs, és már csak akkor előzhetnek meg engem, ha valaki egyszerűen gyorsabban megy, mint én.
Ez mondjuk elég logikus :)
Egyébként ha nem ébredek fel a nagy izgalomra, tuti hogy megnyertem volna.
