Ma pakolásztam egy kicsit, gyakoroltam dobot sokat, a szomszédok nagy örömére, próbáltam Gyököt átcsábítani, de ő is egy lusta dög, szóval nem jött át. Átjött viszont Menyus, a zsigájával, ami most csodák csodája, majdnem csupa széria-alkatrészből áll. Ez nagyon ritka jelenség nála.
Ő is verte a dobot, majd dumáltunk sokat, én pedig felevenítettem néhány kártyatrükköt. Elhatároztam, hogy megtanulok egy csomó egyszerűt és néhány bonyolultat, hogy legyen mivel elverni az időt, ha esetleg vállalati üdülésen szar esős idő lenne és elromolna a TV.
A nemlétező gyermekem pedig csak akkor nem nyűgös, amikor alszik, szerencsére leginkább alszik, de az anyja az agyamra megy. Valahogy nem számítottam arra, hogy rabszolga leszek.Hozzal ezt, vigyek azt, ő fáradt, mindent nekem kell csinálnom. És persze megy a veszekedés, hogy "ez éppúgy a te gyereked is...", bla-bla-bla. Ráadásulfolyton megy a para, hogy minden rendben van-e, minden apró síráskor azonnal orvost akar hívni, amikor meg alszik, folyton figyeli, hogy lélegzik-e még, ettől pedig még idegesebb és nyúzottabb. Amikor meg hangoskodunk, persze jön az ugatás, hogy kénytelenek a legtávolabbi szobában lenni.
Hiába, no. Mondtam én, hogy nem akarok gyereket.
Holnap lesz az első napom a melóban, kicsit izgulok, de azért megpróbálok aludni. Mostanáig kb tudtam, hogy mi lesz a dolgom, de most már ott tartok, hogy "Jézusom, de hát hiszen odamegyek, és NEM TUDOK SEMMIT, jaaaaj!" De majd lesz valahogy.
Kívánjatok sok szerencsét!
