Nos akkor szántsunk mélyen.
Mi az, ami most van?
Számítógépek, hangszerek, cuccok, lakás
Mi az, ami nincs?
Idő, energia, tettvágy, energia, nyugalom, pénz, energia.
Most vagyunk kb. félidősek az albérletben, és én most leszűröm, de le ám.
Maga a költözés csúszott egy hetet, de amúgy ígéretesnek látszott. Röpke fél hónap alatt Rozsé is odaköltözött, és a költözésünk végleges mivoltát a mosógép jelentette.
Mert bár lehet, hogy ott az otthonom, ahol a számítógépem van, vagy ahol az ágyam van, vagy ahol a szüleim vannak, vagy kinek mi, de az igazság az, hogy akkor vagy csak elköltöződve, ha nem kell minden szirszar miatt kétnaponta hazarohangálnod, pl ruhákért. Én speciel most csak akkor megyek haza, ha akarok, mert nincs külső kényszer.
Ellenszemben: Még mindig nem volt lakásavató, mert a lakás még nincs kész. És ha ilyen iramban haladunk, karácsonyig sem lesz kész, pedig nem kéne sokminden, éspedig:
- Szőnyegeket kiporszívózni, kitakarítógépelni (nem mintha engem zavarna, hogy retkesek)
- Szőnyegek egy részét a falra, más részét a padlóra helyezni
- A maradék szőnyegeket felfixítani az ablakokra, szigetelés céljából
- Összefúrni a konyhapolcot, mert szar dolog lehajolni a pohárért, amikor annak a helye bizony fejmagasságban van.
- Függönyöket szerelni az ablakok és egyebek fölé, ami kicsit persze összevész a spalettával, de nem érdekes, és sőt-pláne nyomorúságos átlátszatlan függönyt venni a kibaszott bejárati ajtóra, mert ocsmány egy dolog, hogy a számítógépemnél ülve belátok a szomszéd leghátsó szobájának legsarkába
- Stúdiót összerakni
Nem tűnik ez olyan borzalmasan nehéz feladatnak, de ha számításba vesszük azt, hogy a szőnyegek nagyok, darabolni kell őket, nincs olyan időpont gyakorlatilag, amikor mindketten jelen vagyunk, vagy ha van, akkor más személlyel is súlyosbítva van, legyen az az én kontaktom vagy Rozséé. Ha meg mégis kettesben vagyunk, akkor meg iccaka van, és bár szarunk a világra, valahol kicsiny lelkünk legmélyén mégsem vágyunk arra, hogy az alsó, oldalsó, illetve szemközti szomszédok kiegyenesített vekkerórákkal járuljanak az ajtónk elé, azt bizonygatva, hogy annyi az idő, amennyi. Kakukk-kakukk.
Ha meg mindketten otthon vagyunk, ráérünk baszkolódni, természetesen rávetjük magunkat a hangszerekre, mert nem volt rá addig időnk :)
A "mi kellett volna" már volt, most az lesz hogy mi volt, vagyis ami volt, az lesz most:
Mondjuk már egyszer elkezdtem, tehát:
Miután összeköltöztünk, az albérlet valami elbaszott félfelnőtt-játszótérre kezdett hasonlítani, majd végül pedig szabadrablásos állatkertté. Hosszú és hangsúlyos ordibálásaim mián ezek valahogy megszűntek, csak egy valaki rohadt rá a nyakunkra, az pedig Nelli, akiről már több ízben említést tettem. És nem is az, hogy zavarna, mert zavar engem mindenki, aki nem én vagyok, hanem hogy nem fér bele az eredeti megállapodásunkba, miszerint:
NEM HOZUNK FEL OLYAN NŐT, AKIT NEM DUGUNK MEG, VAGY LEGALÁBBIS SZERETNÉNK. kiegészítés: erős kivételt jelentenek ez alól azok az énekesnők, akiket mi ének céljából dolgoztatunk, vagy pedig fizet a stúdióért.
Ezen kritériumok egyikének sem felel meg a kis drága, tehát végleg nem tudom, mit keres fent folyton, de szerintem ezután majd fogok kapni egy pár kedves hangvételű levelet, melyben megmondják ezt nekem. De nem baj, igazából mivel megbizonyosodtam róla, hogy Rozsé nem dugja, már nem fogom olyan szépen és alázatosan vissza magam, mint eddig, és ez vehető fenyegetésnek. Kivételt képez ez alól az az eset, melyben Rozsé vendégeként szerepel a lány, és szépen megkér engem, hogy hadd legyen ott, mert őt az boldoggá teszi, vagy legalábbis tényként közli velem, hogy "Itt most nelli van", vagy valami. Ellenben, hogy a kresz analógiájával éljek, az albérletben várakozni tilos, vagyis megállni szabad, Rozsét megvárni, ha az egy pillanatra elment, vagy éppen perceken belül érkezik, nade rezet baszni, ott ragadni este 11-ig, és ilyenek, kizárt, szó sem lehet róla.
És leszarom, ha mosogat, egyrészt, mert leszarom, előbb-utóbb úgyis el lesz mosogatva, meg ha nincs elmosva semmink, legalább kényszerből mosogatunk, ráadásul gusztustalan szarul mosogat, na.
Tehát most ott tartunk, hogy a multikulti állatkertünk átalakult szánalmas, egyszemélyes kommunává, és most megjegyezném, hogy nemtom, mi van, de itt a munkahelyemen fekete dolgok szállnak a szélben, és valami baszott nagy fekete rigó repült neki méltatlankodva az ablaknak, tehát most megyek, megnézem, történt-e személyi sérülés....
Madár nincs, viszont olyan zuhé van, hogy eltűnt az ajtóról a nyitvatartás. Haza sem megyek. Sehova.
Itt akartam megemlíteni, hogy van még kupleráj is. Én csinálom. Profin.
Tehát, itt tartunk, és az volna a cél, hogy amit megbeszéltünk, az úgy legyen, tehát:
Egy szoba stúdió (és komolyan), valamint Rozsé fekhelye.
Egy szoba nappali, én fekhelyem, erkély-bejárat, internet, szórakozós számítógép (ek).
Kisszoba (miután rájöttünk, hogy semmiféle vad orgiákat nem fogunk rendezni benne): mikrofonos feléneklő-, felmondó- és felkiáltóhelység.
Fürdőszoba: fürdeni, mosni, teregetni.
Konyha: főzni, álldogálni.
Kamra: marihuánát, hűtőt, banánt, piát és minden egyéb fogyasztási cikket tárolni.
WC: értelemszerű.
Sokat járkálunk koncertekre.
Gyakorlunk a hangszerünkön, sokat.
Írunk (írok) legalább két albumnyi zenét.
Mindeközben próbálunk valahol ketten, némileg kiegészülve, zenekari jelleggel.
Részemről én a hangszremet még össze sem tudtam rakni, főleg azért, mert nincs helye.
A próbásdiból még egy gondolat sem teljesült.
Egyedül a koncertre mászkálás áll valahogy, meg a cuccok, amiket Rozsé vásárolt.
Ja, és az egész bonyolítva van azzal, hogy Rozsé elkezdett dolgozni, ami anyagi szempontból kedvező, viszont amikor hazajön, olyan fáradt, hogy használhatatlan.
Egyelőre ez van most, aztán majd lesz valami biztos.
Vagy nem.
