Nos, itt vagyok gyoknél, egy zsák alaplappal, amit AMRAAM-tól kaptam.
Egy kicsit counter-strike-oztam (egymás fejét szétlövöldözős játék) itt, és már nem csodálom, hogy gyok mindig teljes tiszta ideg, egy értelmeset nem lehet lőni ezen a gépen.
Amúgy meg semmi sehol, végleg eltemettük a trabant, immáron teljesen megszabadultunk tőle.
Azért szerintem még egy pár évig jönni fog rá a súlyadó-csekk.
Gecire nem szeretem, ha valaki bejelenti, hogy átjön, ilyen-olyan fontosságú biszbaszások miatt, aztán baszik felhívni, hogy nem jön, nekem kell éjfélkor felhívnom, hogy aztán ő azt mondja, hogy "Ja, gondoltam, felhívlak 10-kor, ha tényleg megyek"
Hát a büdös kurva anyját az ilyennek.
Volt ám bejegyzés, több is, legalább 10-10 percre, mert ezekben hétágú faszkorbáccsal osztottam a világot, és még nekem is durvára sikerült.
mondom.
A mai napomat igazi HTB-tevékenységgel töltöttem.
Mostam és mosogattam.
Igen, igazából csak ez történt.
Meg teregettem.
Meg megcsináltam végre tisztességesen a zenekarom honlapját.
Rozséval viszont teleszaladt a faszom. Felhívott (felébresztett), hogy mossak neki feltétlenül, sőt, mossak még egyet, és azt majd ő kiteregeti, mert fééél 8-ra hazajön.
Úgy 22:00 tájékán fel is hívtam, hogy mi a geci van, mire mondta, hogy most indul.
Hallom ugyanakkor a háttérben csipogni a picsát, hogy "dehát dehát", mire Rozsé ledorongolta, hogy "Nem megbeszéltük, hogy megyünk valahova, hanem te kijelentetted.".
Ennek dacára most éjfél van, felhívtam Rozsét, és most indul (micsoda véletlen) hazafelé, és két lehetőség van, vagy be van baszva, vagy pedig teljesen leépült szellemileg az utóbbi 2 órában, de beszélni nem tudott.
Megmondom, mi lesz, úgy éjjel 2 tájékán fognak hazaérni, fosrészegen, AUTÓVAL, és ordítva fognak baszni, amíg magukra nem borítják a szekrényt.
Ezzel mondjuk sok bajom nem is volna, csak akkor mi a kibaszott úristen náthás faszának hazudozik össze-vissza, bele a világba. Nem tudom, az ilyen embernek minek van szája egyáltalán. Faszkivan már azzal, hogy már mindenki órát ajándékozik neki, és még mindig kurvára nem képes sehova sem odaérni a saját maga által meghatározott időpontra. És leszarom, hogy mi ér rá és mi nem, ha azt mondja, hogy hazajön fél 8-ra, akkor tolja haza a pofáját fél 8-ra, vagy kussoljon el a picsába és ne hazudozzon faszságokat, mert a hazug embert senki sem szereti, különösképpen az nem, akinek hazudozik, és tekintve, hogy folyamatosan mindenkinek hazudozik, elérte, hogy mindenki szájhúzva álljon hozzá és megbízhatatlan fasznak tartsa.
Így éri el azt, hosszú, kemény, kitartó munkával, hogy minden melót áron alul vállal el annak a reményében, hogy majd legközelebb is őt kérik fel, de nem. Az egyetlen reménye az életben maradásra az, hogy több szerencséje van, mint esze.
Merérted, nem hisztis házipicsa vagyok, hanem nebasszámáátfolyamatosan köcsög.
Csipogás hatására is.
Nos, mint mindig, rá kell döbbennem, hogy manapság az ember nem dolgozhat másban, mint dinamikus, fiatal csapatban, de azt is csak pályakezdőként, DE ugyanakkor legalább 5 év tapasztalattal az adott munkakörben, szóval izgi.
Egyébként meg olyat csináltam, amit rég nem, vagyis rendet raktam a szobámban, és ismét rájöttem, hogy nem jó, mert nagyon visszhangos a szoba így, egyszerűen hidegnek tetszik. Sokkal jobb volt, amíg tele volt rakva minden biszbasszal és két zsák szeméttel.
Ja, és a legnagyobb aljasság, Rozsé billentyűzetét összekócoltam, elég szépen néz ki.
így:
Közel kell hajolni.
Mikor megjött, persze örjöngött, kameráztuk, szóval majd megvágjuk, és felrakjuk valahova :D
Amúgy meg semmi sehol.
A hétvégén a rádióban befejeztük a számot, tehát elkészült, és ami a legdurvább, úgy hangzik, mint egy szám. Szerintem sajnos szerzői és egyéb jogok miatt nem rakhatom fel ide, de meghallgatható.
Amúgy pdig a hétvége, mint olyan, rövid, mint mindig, és érdekességekkel tarkított. Például Rozsé kitakarította lakrészét, de nem kicsit, valamint elmaradt a zenekari próba, mert a basszusgitáros lánynak az akupunktúrás kezelésén elbasztak valamit, és most nem tudja az egyik ujját mozgatni.
Aha, mi?
Igen-igen.
Most jövök (na jó, nem most, hanem valamivel kicsit előbb, mert most már később van annál) a Solution koncertjéről az Almával fémjelzett téren/ről, mert a dobos és az énkes a rádióban osztály-, sőt konkrétan csoporttárs, és felvettük kamerákkal a dolgot. 6 darabbal.
A koncertre jellemző, hogy volt közönség, de gondolom nem mind rájuk jöttek, hanem inkább a Subscribe-ra, de pogóztak, azabiztos jelleggel. Ellenben a Pályi Security biztonsági őrei folyamatosan vedeltek, és az egyik a koncert végére alig bírt lejönni a lépcsőn, olyan fosrészeg volt. Szóval minden elismerésem.
Ja, de ami igazán jellemző volt a koncertre, az az, hogy a dobos srác lábdob-verő feje összeolvadt a lábdob bőrével.
Aha, mi?
Nos.
Megvolt a nagy állásinterjú, szerintem pozitív lett, elvileg hívnak második fordulóra.
Ugyanakkor hirtelen támadt egy olyan melóm, amit mindig is imádtam, vagyis zeneírás.
Valamint a nap poénja Rozsé volt, aki mosogatott, cserébe én levittem a szemetet. De még 2 óra múlva is mosogatott, a mosdókagylóban, immáron egy zongoraszéken ülve. Praktikus, ám roppant röhejesen néz ki.
Zomba meg is jegyezte nekem félcsendesen, hogy "Jóhogy utál mosogatni, ha egyszer ilyen kibaszott lassan csinálja." :D
Ja, és majd' elfelejtettem elmesélni az estémet.
Átjött Nyomorúságos Barom unatkozni, majd jól átmentünk hozzá, felszedtük Gyoköt, és átmentünk Nyomorúságos lakhelyére, megnéztünk pár videót, többek közt a múltkori iszonyatos bebaszásról, és kínált pálinkával, amit nem fogadtam el, sőt, visszautasítottam, és közben ment a monitoron ment az, ahogy már egész részegen próbálok gitározni, ami jobban ment, mint a beszéd, összefolytak a szavak, meg minden, botrány :D Soha többé nem iszom ennyit, kivéve persze, ha direkt ez a cél.
Ja, és fény derült az igazságra, nem is Nyomorúságos Barom töltögette tele a poharaimat, ő csak ordibált velem, hogy "Neesze te paraszt, ha már felnyitottad, idd is meg te rohadék!!!", én meg laza voltam és töltögettem magamnak a deci szeszeket :(
Nade, utána hazaballagtunk Gyokhöz, és most jön a tanmese.
Ha egy normális embernek fagyogat a gépe, akkor elkezdi szidni Bill Gates-t. Ha még aztá is fagyogat, akkor azonnal elkezdi csapkodni a monitort és a billentyűzetet (hogy miért nem a gépet, azt nem tudom). Aztán újratelepít a Windowst vagy a Linuxon fordít kernelt, vagy valami. De AMRAAM és Gyok nem ilyenek. Lefagyott a számítógép? IGEN? Akkor bazmeg! És kiveszik az alaplapot és azzzzzonnal kiforrasztják belőle a kondenzátorokat és újakat forrasztanak be a helyére. Normális ember nem is tudja, mi az, meg ha tudja is, a legelején óvatosan belehelyezi a procit meg a memóriákat meg a kártyákat, és jó erősen összecsavarozza az egészet, és sohatöbbetnemnyúlhozzá.
Hanemhogy Gyokék azonnal pákát ragadnak, de persze Gyok progmatematikusként csak a kiforrasztáshoz ért, nincs 3 keze, mint minden jobb elektroműszerésznek, így én segítettem neki kiszippantani a lyukakból az ónt, valamint beforrasztottam neki mind a 17 kondit. A 16-iknán történt egy kis baleset, mert annyira vicces volt a helyzet, hogy a meztelen combjain nyugtatta azt a szart, miközben egy izzó schnellpákával hadonásztam fölötte, és amikor elkezdett röhögni, akkor persze a "hö-hö-hö-hö-hö" hangokkal szinkronban fel-le rángatta a komplett alaplapot, ami érdekes ón-mintákat eredményezett, de hálistennek a lakk megvédett mindent, sikerült letörölni róla a felesleget.
Szóval azon gondolkodtam, hogy magyarban mi a leghosszabb szótag, mert németben rögtön ott van a schnell, ami kapásból 7 betű.
Nos?
Úgy érzem magam, mint a kibaszott általános iskola előtt, amikor a vonaton (már isten tudja, hova mentünk) elsírtam magam anyámnak, hogy "nem akarok iskolába menni". Igen. Nem akarok fodrászhoz mennil. Nem akarok hazamenni az öltönyömért. És nem akarok tömegközlekedési járműre szállni.
Merthogy holnap állásinterjúra megyek végre, ami jó, meg minden remekül néz ki, csak nem minden néz ki remekül, sőt, néhány dolog olyan, ami másnak igen kedvező lenne, nekem meg aggasztó, de lévén hogy 24 óra múlva teljességgel tökéletesen sokkal többet fogok tudni, nem is érdemes megkérdezni tőlem, hogy most akkor mi a geci ez, amiről beszélek, hanem inkább holnap.
Kurva boldog lennék viszont, ha az öltönyöm és egy vasalt ing némi nyakkendővel felteleportálódna a városba, meg ha a hajam leteleportálódna a fejemről, mert egyszerűen nincs erőm kilépni az ajtón. Ez valami krónikus agyfasz lehet.
