Uglee archív

Nos, két dolog történt, egy érdekes és egy szomorú.

Az egyik tegnap történt, miközben Gyokkel és Szellszivel hazafelé jöttünk a billiárdozásból. Az Andrássyn haladtunk a Hősök felől az Oktogon felé, kb 40 kilométer per órás sebességgel, amikor a Kodály Körönd Hősökhöz legközelebbi részén egy elmebeteg kerékpáros jobbról merőlegesen kivágódott elénk a karikából. Aki ismeri a helyet, tudja, hogy ez  pontosan az "egyiránnyal" szembe való haladás iskolapéldája. Súlyosbította ezt azzal, hogy kb 30-cal tette mindezt, 45 fokban bedőlve, csiptetős fülhallgatóval, gondolom azért, hogy ne is halljon semmit az őt körülvevő világból, ha már nem néz semerre. Szellszi késedelem nélkül elkapta a kormányt, szerencsére nem ment mellettünk senki, különben őt is összetörtük volna, és az aszfaltba tiportuk volna azt az utolsó fasz biciklist is. Azonnal mindhárman felbasztuk magunkat az elmebetegjén, és amikor a pirosnál megálltunk, én kellő körültekintés után azonnal kivágódtam a kocsiból, és Gyok is így tett. Szándékomban állt megbeszélni az említett forgalmi helyzetet az ön-és közveszélyes parasztjával, de ő már sejthetett ebből valamit, mert nem lassított, sokkal inkább el akart menekülni. Arra nem gondolt, hogy egy kezemmel le fogom őt lassítani 30-ról kb 5-re, amin annyira meg is lepődött, hogy felhajtott a járdára, és indokolatlan módon elesett. Azonnal felállt, és méltatlankodott, mire intelligensen megkérdeztem tőle, miszerint "Meg akarsz halni, basszájba?", mire némi hebegés után azt volt képes mondani, hogy "Hátranéztem."

Most nem térek ki arra, hogy egyirányú utcában szembe közlekedve annyi értelme van hátranézni, mint a hatnapos rothasztott krokodilfasznak, meg hogy mondjuk esetleg az eszét is használhatta volna,  sokkal inkább kitérek arra, hogy utólag visszagondolva nem is világított a nyomorultja. Ez a fő bajom a kerékpárosokkal. Követelnek kerékpárutakat, meg egyenlő bánásmódot, meg felvonulnak, de bazmeg nincs egy rendőr, aki mindegyiket megbüntetné a Critical Massen, amelyiknek nincs lámpája. Öngyilkos módjára közlekednek.Mindenféle kerékpáros blogon olvasgatom, hogy ilyen meg olyan halálkereszteződés. Részvétem, meg minden. Engem is többször akartak autóval megölni a zebrán. De a halálkereszteződéseken azt kifogásolják, hogy gyorsító van előtte, meg hogy amikor átkerékpároznak. [direkt írtam így, művészi szabadságom segítségével balladai homályt teremtve] ( Könyörgöm, kerékpárral úgy kelünk át a szájbabaszott kereszteződésen, meg a keresztező úttesten, hogy leszállva toljuk a szájbavert kerékpárt. Nem belehajtunk, bízva a szerencsecsillagunkban. Nem közlekedünk a villamossínen, nem közlekedünk a belső sávban indokolatlanul, és különösképpen nem előzzük jobbról a külső sávot, mert garantáltan meghalunk. Nem közlekedünk szellemként az éjszakában kivilágítás nélkül, és nem csodálkozunk, ha Uglee kiszáll az autóból és megérdeklődi, hogy mégis mi a halálos vérbajt csinálunk.

Aki kerékpározni akar, az tegye szabályosan és feltűnően, aki meg öngyilkos akar lenni, az ne ilyen elbaszott és másokat is veszélybe sodró módon tegye!

A rossz hír pedig:
Mi, South Park-rajongók sejtettük, hogy nem lesz többé Séf Bácsi, mert ugyebár ő kilépett a Trapped in the Closet c. szcientológiát fikázó rész után, mert ugyebár szcientológus, de azért titkon reméltük, hogy észhez tér és visszajön. Az alkotók is meghagyták ennek a lehetőségét, mert a halott séfet összedrótozták valamiféle Séf Vaderré. Ma viszont végérvényesen bebizonyosodott, hogy nem lesz többé Séf Bácsi, mivel Isaac Hayes sajnamód meghalt.
Hát, evvan.

Nahogyaszondja.

Kicsit el vagyok havazva, ezért tegnap nem sikerült megírnom a nagy hírt, azóta meg a lánglovagokon is kint van.

Történt az, hogy az egyik szerelőbácsi itt a Szigeten beállt a platós kisteherautójával a műhely mellé, csak elfelejtette behúzni a kéziféket, a furgon meg szép lassan belehullott a dunába, vagyis inkább annak az épphogy-partjára, és azt szedegették ki a tűzoltók egy büdös nagy daruval. Csináltam képeket is, aztán úgy gondoltam, hogy talán inkább nem fosnám tele ezt az oldalt rohadt sok képpel, inkább feltöltöm valahová.

És lőn.

Azt is meg kell hogy mondjam, most derült ki, hogy nem implementáltam le a blogsablonomban, hogy ne legyen buzilila kerete a linkelt képeknek, de őszintén szólva ebben a pillanatban le is szarom :)

A "más méretben" gomb megnyomásával lélegzetelállító tárlatok nyílnak a belenagyítás mezsgyéjén.

Most olvastam ezt a cikket, ami szerintem inkább blogbejegyzés, de valahol bizonyára megvan az eredeti cikk is, keresse meg, aki akarja.

http://www.independent.co.uk/news/world/europe/the-picture-that-shames-italy-873743.html

Naháthogy a cikk mondjuk szomorú, mert arról szól ugyebár, hogy az olasz turisták (gondolom,  jól odamentek mindegyikhez megkérdezni, hogy olasz-e) két vízbe fúlt "Roma" gyerek holttestétől pár méterre sütkéreztek illetve falatoztak. Nem véletlenül hangsúlyoztam ki.

A cikk egy része ugyanis arról szól, hogy mert a cigánytáborok basszák az emberek szemét, ezért az olaszok utálják a cigányokat.  Most nem térek ki sem arra, hogy a magyarok is utálják a cigányokat, és a cigányok is a magyarokat, meg az olaszok egyébként mindenkit utálnak, az olaszokat viszont csak a kis szédíthető picsák szeretik, de azért nagyon érdekes, hogy mindenhol utálják a cigányokat, sem pedig arra, hogy miért utálják a "Roma" embereket, amikor pont ugyanígy hívják az egyik kedvenc városukat. Nah. Mert ugye az olasz sem hívja a cigányt cigánynak, hanem Romának hívja, így, aztán ez egyenes ágon odavezet, hogy az olaszok ugyanúgy utálják a románokat, mert jelentéstanilag összeforrand az agyukban a roma és a román. Itt megint nem térek ki arra, hogy egész kiskoromtól fogva itt is ezt tapasztalom, hanem inkább elmondom, hogy miért van ez. Ez azért van ez, mert a sok jólelkű böszme faszpicsa úgy gondolja, hogy a cigány kevésbé lesz nyomorult akkor, ha romának hívja, pedig a cigány épp annyira nyomorult, amennyire éppen egyénre szabottan az, és semmi sem változna attól, ha cigánynak titulálnák, ami. Éppúgy ahogy a faszom kivan azzal is, ha a vakot nemlátónak becézik, mert a vak sértő lehet. Faszt. A sértő az, ha lesajnálják őket, meg az, ha lekurvázzák őket, bár nem tudom, az utóbbi milyen gyakran fordul elő. A másik kedvencem a süket-siket téma. Mert a hallássérültet azt nem lehet mondani, mert a bunkó, egyébként teljesen egészséges ombudszwuman kitalálja, hogy azt azért nem szabad, mert a hiányosságára mutat rá, és hogy a süket is sértő, úgyhogy hívjam őt szépen Jánosnak, ha akarok valamit, minden egyéb esetben a kurva anyámat. Mert ha süketnek nevezem, akkor jönnek nekem azzal, hogy mert az ócsángó néptájnyelven azt jelenti, hogy hülye. Utána nézek, erre kiderül, hogy Simagöröngyösalsópusztán pedig épphogy pont a siket jelenti azt, hogy elmeroggyant. És bazmeg ha a "diplomás" ékezettelenítve, újhéberül azt jelenti, hogy "piszkos faszrágó", akkor mostantól minden diplomást "felsőoktatást hiánytalanul teljesített" embernek kell nevezni?

Faszom kivan. Legyen a cigány cigány, a vak vak, a süket süket, és ezért nevezhet bárki fasznak, de az felőlem elmehet a picsába is.

Nah.

"Miért ne rakjuk ki szemeteszsákokban lomainkat az utcára, különösképpen nem akkor, ha éppen nincs lomtalanítás" rovatunkban a következő videót adnám közre:

A végén csak a művészkedés végett húzom fel a kamerát, jelezvén, hogy a fényességes Andrássy úttól csak egy köpésre vagyunk, és máris ennyire elbalkanizálódtunk.

Hozzá kell tennem, hogy a szomszéd olasz nő, aki éppen egy luxus mercibe szállt be, azonnal ki is szállt, és odatipegett, mert látott pár összegöngyölt csomagolópapírt, amit muszáj volt otthagynia. Őt a röhögéstől csak ennyire tudtam megörökíteni:

Amikor sötét lett, megjelentek az éjszaka császárai is, a képen kevésbé látszanak, de a kép az kép, szóval ez van (éjfélről beszélünk konkrétan).

Reggel pedig ez fogadott:

Teszem hozzá, ez már azután volt, hogy a kukások kiürítették a kukákat, mondjuk az is látszik, hogy mennyire alaposan, hiszen a középsőnek a szájából kilóg még valami papír is.

Nah, ezért nem szabad.

Komolyan kezdek kételkedni az elmém épségében.
Az elQbb kinéztem az Andrássyra, és felkiáltottam magamban: "Né már, egy tandem bringa, aminek csak KÉT kereke van!"
Aztán belegondoltam.

Az vígasztal csak, hogy vannak ennél rosszabb dolgok is. Chaten például nem egy ember van, aki azt állítja, hogy azért ír ahogy, mert karaktereket akar spórolni, ennek ellenére simán leírja azt, hogy "oda kellett adnia 50-en ezer forintot", és még ezer hasonló, de most nincs kedvem kikeresgélni a logokból.

Fasz meleg van és  rohadás.

Nah, most, hogy vége a hétnek, végre leülhetek egy picit pihenni.

Pár dolog lemaradt a blogomról. Példának okáért a segítős rész. Mármint hogy nem úgy, mint az úttörő, hogy ahol tud, segít, hanem a segítő szándék és azok vonzatai. Nehéz elkezdeni, mert éppen egy konkrét téma megbeszélése közben jutott ez az egész az eszembe és vezettem le élőben, de leírni nehezebb, vagyis a ráhangolódásos részt.

Lényeg az, hogy van valaki, akinek ellopták valamijét, és akkor valaki más kitalálta, hogy rendezzünk neki gyűjtést, és az jó lesz, én pedig szégyen, nem szégyen, úgy gondoltam, hogy én nem adok bele, mert igazából semmi közöm ahhoz a dolgához, amit elloptak neki, se a közösségnek, meg úgy vlahogy semmi köze semminek semmihez a történettel kapcsolatban. Csak azért ködösítek, hogy ennyiből akit érint, ne jöjjön rá. Úgy érteztem, hogy teljesen jogosan nem adok bele, hiszen például amikor nekem eltűnt a dobszékem, vagy esetleg a telefonom, akkor senki sem rendezett nekem gyűjtést, mert miért is tették volna, mondjuk lehet, hogy engem nem szeretnek annyira, de akkor is, valahogy nem érzem magam érintettnek a történetben. Ellenben rengeteg olyan ember a közösségben, akik négy szónál nem váltottak többet az illetővel, adtak bele, sőt, szervezgették. Ekkor gondoltam bele, hogy mi a faszom ez az egész. Meg hogy én akkor most önző vagyok-e azáltal, hogy nem segítek?

Kifejteném. Most a "segítség" kifejezést használjuk abban az értelmében, amikor a segítség áldozattal jár! A lényeg: egy bizonyos helyzetben két fajta ember van, az egyik akar segíteni, a másik nem akar segíteni. A másik két felosztás a következő: akik segítenek, és akik nem. Ez úgy matematikailag négy igazi félefajtát hoz magával. A két alap, melybő a 99,9% kerül ki: aki akar segíteni és tényleg segít is, meg aki nem akar segíteni, és ennek megfelelően nem is segít. A maradék kettő kicsit elvetélt félefajzat: aki nem akar segíteni, de mégis segít, ő szerintem a "rákényszerített" tipikus esete, ezért nem számítjuk ide, meg aki akar segteni, de mégsem teszi, ezek egy része hazudik magának, másik része meg mondjuk szegény, vagy nem tud segíteni, mert szegény, vagy se keze, se lába. A téma még mindig az önzőség. Ha a 99,9%-nál maradunk, akkor elvileg az önző az, aki nem akar segíteni. Bevallom, tényleg önző vagyok, hiszen inkább a saját eltűnt cuccaimat pótolnám abból a kevés pénzből is, amit nem "kell" csak "lehet" adni. Vegyük szemügyre viszont azt a réteget, aki segíteni akar és meg is teszi! Ők azok, akik önzetlenek. Elvileg. Hanem: ők voltak azok, akik segíteni akartak. Miért akarnak segíteni? A "mert a barátom" és egyéb dolgok mind csak dumák. A barátság aféle belső kényszer és elvárás. Hanem: aki önként segít, abban egyfajta jó érzés alakul ki a segítés folytán. Tudom, mert velem is előfordult már. Aki örömet szerez, azt nem az érdekli, hogy embertársa örül, hanem az a jó érzés hajtja, amit a másik öröme vált ki benne. De tovább megyek. Ha valaki segít, és a másik mégsem lesz tőle boldogabb, akkor is megvan az a jól eső érzése, hogy ő megpróbálta, sőt meg is tette. Önzetlenül, mégis természetes módon segíteni csak a mélyen vallásos emberek tudnak, de ők is azért, mert erre lettek nevelve, ami pedig iskolapéldája a kényszernek. Minden más esetben az egész lófasz megint endorfin-vadászat.
Az egész megint csak az adó fél boldogságáról szól.
Na, akkor most ki az önző?

Szerintem a legönzőbb mind közül az, aki olyanon segít, aki nem szorul rá.

Nah.

Amikor hazafelé jövet feljöttem a kisföldalattiból, egy furcsán ismerős, ám újszerűen új érzés kerekedett felül rajtam. Felnéztem a lépcsőn, és egy mély érces férfihang megszólalt az agyam hátsó részében, miszerint: "Újratervezés..."

Tisztán látszott, hogy nem érek el az albérletemig, mivel istentelenmód szakadt az ég, de nem akárhogy, hanem úgy ihaj, án pedig társultam a többi emberhez, és inkább a föld alatt maradtam. Azt hittem, eláll, de nem. Végül fél óra múlva megkockáztattam egy futást, és egész olcsón megúsztam, csak frontrészen áztam fasszá. Most pedig eldögfáradtam.

Az élet harc :)

Nah, a faszom kivan ezzel is.

Ugyebár baszakodott a net, és fél óránként leállt. Felhívtam a Digikábelt, hogy csináljanak már valamit, erre ki is jött egy szerelő, amivel nem is volna gond. Kellemesen eldiskuráltunk, aztán monda, hogy márpedig túl erős a jel, és be kell rakni egy csillapítót. Be is rakta, csak miközben rakta be, a büdös parasztja a koaxkábel kiálló rézdrótjával egy lyukat vájt a számítógépem monitorába, szóval most van egy kis szivárványszínű csík a monitorom bal alsó sarkán. Először felkiáltottam, hogy vigyázzon a monitoromra, mire azt mondt, hogy "Nyng", aztán amikor búcsúzáskor mondtam neki, hogy legközelebb ne lyukassza már ki a monitoromat, azt mondta, szó szerint, hogy "Ettől csak nem lyukad már ki a monitor." MIre mondtam neki, hogy "De, látja.", mire azt mondta, hogy "Na, aviszontlátásra" és elment.

Hát nem a büdös kurva anyját az ilyennek?

Arról meg nem is beszélve, hogy milyen internetszolgáltató az, akit nem lehet e-mailen elérni?

Nos.

Nehéz nap után egy ótvaros faszság:

http://www.webbeteg.hu/index.php?page=teszt_full&teszt_id=29

Ez egy alkoholizmusról szóló teszt.
Kitöltöttem.
Volt problémám egy-két kérdéssel kapcsolatosan. Például:

7) Előfordult már Önnel, hogy alkoholfogyasztás során egyébként nem helyeselt helyzetbe, környezetbe került?

Hát én nem tudom, az, hogy eltévedtem az Oktogonon, nem helyeselt környezetnek minősül? Én azt mondtam, igen.
Vagy:

10) Előfordult már Önnel, hogy egy adott napszakban alkohol fogyasztására vágyott?

Hát nem is az, bazmeg, de a múltkor elmentem bulizni, és Gyok felvetette, hogy úgy inna egy sört. És bevallom, én is megkívántam egy jeges malátaszörpöt (na, ez a szó sem hangzik kevésbé homoszexuálisan, mióta megtanultam a Kandó gólyatáborban), és mire körülnéztünk, este volt, ami köztudottan egy adott napszak. Most akkor alkoholisták vagyunk mind a ketten? Doktor úr, segítsen!

Persze, természetesen kiforgatom mindenki szavait, alja egy geci vagyok, ellenben John Hopkins és az egyeteme is elmehet a büdös kurva anyjába, amiért 2 igen válaszért azonnal drasztikusan közli velem, hogy nekem problémát jelent az alkohol. Mert azonnal orvosi segítségre van szükségem. Milyen marketing ez már, bazmeg? Kicsit olyan, mintha odamennék valakihez, hogy "Mondjon egy számot!" "Öööööö, öt..." "Ó, rossz számot mondott, önnek szüksége van ránk, mivel szerencsétlen, és ezért meg fog halni rövidesen ha nem bízza magát a mi számainkra!"

Az egyetlen problémám az alkohollal az, ha nem ízlik, pl. ha úgy hívják, hogy bor vagy pezsgő, esetleg jégermályszter, vagy ilyesmi. És egy probléma nem probléma.

John Hopkins viszont egy büdös paraszt.