Eszembe jutott egy régi történet.
Óvodában sosem tudtam aludni, és egyszer az óvónők megunták, hogy forgolódok, meg nem hagyom a Horváth Zsoltit aludni (ugyebár 1 kis kinyithatós ágyban 2 gyerek volt), szóval azt mondták, hogy akkor keljek fel és figyeljem a többieket, hogy ki az, aki felkel vagy beszélget, aztán az alvás végén felsoroltam nekik a neveket, a szerencsétlenek meg büntetésből nem vihették haza a papírforgókat, amiket csináltak.
Így 25 vagy hány év távlatából is elszomorít, hogy simán spiclit csináltak belőlem. Én meg olyan voltam, mint egy jó náci. Brrr...
