Mostanság nem látom olyan drasztikusnak a világot, mint eleinte, de a rossz álmok még mindig tönkre tudják tenni fél napomat.
Szar dolog, amikor az embert az álmai olyan gondolatokra, érzésekre kényszeríti, amik sosem léteztek, vagy már azt hitte, évekkel ezelőtt elmúltak. Természetesen eddig még semmi sem verte azt az érzést, amikor nem is olyan fiatalon sírtam reggel, mert azt álmodtam, hogy kaptam egy kerékpárt, és közben meg nem.
Na, de hogy vidámabb témákra tereljem a szót, itt a nyár, a fasza idő, bár most pont éppen szakad az eső és armageddon van, de úgy ettől eltekintve. Volt egy hétvége, amikor nem volt szar idő. Ez már jó jel.
Vettem Szlovákiából írható DVD-t, mert úgy döntöttem, hogy szopja le a faszomat az Artisjus, nem fog azért pénzt kapni, hogy a cégnél a megrendelőnek el kell juttatni a végleges anyagainkat. Áfás számlát is kaptunk róla. Magyarul is, szlovákul is. A magyar gazdaság meg dübörög, és vedd a magyart, ugye? Faszomat beleverem. Ideje volna igazságosan osztogatni azt a pénzt, amit gyakran jogtalanul szednek, különben össze fog omlani, és ők nem fognak keveset keresni, valahogy majd megmentik őket az adónkból, az biztos.
Azért ilyen összevissza ez, mert sokáig nem volt miről írnom, mert ugye magánéletről nem írok, a melóban meg leírásra méltó dolog nem történt, a zenekar meg szép lassan kovácsolódik össze, és már senkivel sem történnek sorsfordító tragédiák, amit leírhatnék. Lehet, hogy ez az öregség jele.
