Na.
Nagyon régóta nem írtam, mentségemre legyen szólva, hogy a netem még mindig csak alakul, meg hogy voltam nyarlani.
Gyok és AMRAAM társaságában üdültem Mezőtúr vonzáskörzetében, ami nem baj, de volt ott más is.
Eleve az efféle nyaralás úgy indul, hogy mi összecuccolunk, késve elindulunk, majd kb. 2-3 óra múlva megérkezünk Pistához, ott eltöltünk legalább 2 órát értelmetlen és agyzsibbasztó hallgatással, amíg Pista megmondja a valót a világról, politikáról és a munkáról, na meg a világgazdasági helyzetről, majd nagy nehezen odaadja nekünk a hidroforház kulcsát, melybe eső esetén szoktunk volt bemenekülni.
Na, én személy szerint 2 éve voltam ott utoljára, és hogy rövidre fogjam, Pista erősen berendezkedett azon a hétvégi telken, épített saját stéget, valamint berendezte a hidroforházat lakásnak, meg ilyenek. Ellenben fagyasztó, pohár, tányér, ásó, balta, minden lófasz bent van. Lényeg a lényeg: 2 nap alatt rádöbbentünk, hogy Pista nemhogy elfelejtette odaadni a kulcsot, de nem is áll szándékában.
Ja, és ugyebár a Vörösmarty utcából amikor elköltöztem a Kálvin térre, örültem, hogy otthagyhatom az építkezést, cserébe a Kálvin téren utcát bontanak, meg minden reggel 7-től követ vágnak ketté köszörűvel, meg minden istennyila, és annyira örültem, hogy végre kiszabadulhatok a zajból. Hát örültem is gecire, amikor az első reggel a sátorban arra ébredtem, hogy flexelnek. Igen, Pista a hét első felében építgette-szépítgette a helyet, ami kurva sok zajjal és állandó égett gumiszaggal járt. Amikor meg nem azt csinálta, akkor meg edukált, hogy mit csinálunk szarul, meg nem ám fölvágottat köll enni reggelire, hanem SZALONÁTÖ, hagymával, plusz harmadik reggel irdatlan módon lebaszta Gyoköt különösebb ok nélkül.
Érthető persze az építkezés, mert hiszen mégis az ő telke, de bazmeg, miért vagyok én ilyen szerencsétlen?
Végülis csak hazajutottunk, és közben kitaláltunk pár jó faszságot, de két erkölcsi tanulsága volt a dolognak, az egyik az, hogy minél kevesebb időt tölt egy férfi női társaságban, annál inkább egyre rondább lányokra is ránéz, a másik meg az, hogy úgy fest, soha többé nem megyünk oda.
