Na, beindult a mandula.
Jött hozzánk egy csaj angliából, hogy felügyeljen, irányítgasson, átrendezgessen minket. Természetesen a munkahelyemről van szó, mondjuk mi másról. Azt hittem, para lesz, és itt kell lenni majd mindennap este 9-10-ig, amely esetben nem lett volna őszinte a mosolyom, de most úgy néz ki, hogy mégiscsak a reggeli pontos megjelenést erőltetik, amivel nem is lenne gond, ha az utóbbi 2-3 munkahelyemen nem pofátlanodtam volna el annyira, hogy fél órányi esetleges késést természetesnek ne vegyek. Na, most fél 10-kor már általános míting van, szóval semmiféle késés, meg kell acéloznom a lelkemet és bejönni, különben vége lesz mindennek, összedől a világ, és sajnos rá kell döbbennem, hogy nem tudom többé titkolni, milyen fontos fogaskereke vagyok a cég óraművének.
Amúgy meg tegnap megettük a húst, ami a vasárnapi kerti partyról maradt, de persze nem volt elég, szóval kellett még venni, aztán 2 ember mégsem jött, ígyhát jól mégiscsak sok lett, de aztán megsütöttük mindet, hogy ne gyűrűzzön tovább ez a végtelen ciklus.
Az idő szar, az anyagi helyzetem saját szemmel nézve elkeserítő, és vissza kell kérnem mindenkitől a kölcsönöket, ha tényleg lakást kell vennem.
Úgyhogy telefonra fel.
