Nossö.
Hát mivel egy büdös kocka vagyok (vagy ahogy Zomba szokta mondani: köb), hiába küzdöttem elene, muszáj volt kipróbálnom a google bétás browserét, a chrome-ot. A csapból is ez folyik, nem fogok itt linkelgetni, mert részint lusta vagyok, részint meg késő van hozzá.
Ugyan magyarul beszél a kis drága, de már kiviláglott pár dolog:
Elvileg teljesen valid a browser, legalábbis az <a target="_blank" href="http://www.webstandards.org/files/acid2/test.html#top">acid 2 teszten átment</a>. Egy másik dolog viszont azonnal kiviláglik: a freeblog szerkesztőjén letérdel, valahogy vegyesen kutyulja a forrást és a HTML-t (mint az látható is), ráadásul az alsó sáv úgy, ahogy van, hiányzik. <utólag az enterek teljességes hiánya miatt beleszerkesztettem Firefox-szal, ami a mostani, még mindig nem teljesen kívánatos formát eredményezte> Az is kiderült viszont, hogy nem hal bele a tv.com-ba, ahol pedig a sorozataimat szoktam megnézni, hogy vannak-e már. Attól egységesen megpusztul az Internet Explorer, a 2-es és a 3-as Firefox is. Gondolom, valami flash-összezuhanás lehet, de könyörgöm, ne haljon tőle a browser szana, főleg ne az összes lapja. Szóval ez kibírta. Hanem, miközben gépelek, minden kibaszott szót aláhúz pirossal, ami annak az eredménye, hogy bár a drágaság defaultban magyarnak állítja be magát, mégis van benne angol szótár, lett, litván, meg még román is bazmeg, de magyar aaaz nincs. Erről már beszéltem párszor, de az biztos, hogy a firefox legalább ennyire képes volt. Furcsa egyébként hogy a google sajáttal jön elő, amikor eddig a firefoxot támogatta, de hát Kozsó is időről időre visszajött a szomorú szamurájos faszságával a ShyGys mellett, tehát ez bizos céltudatos üzletpolitika.
Amúgy meg ma kcisit összetörtem lelkileg, mert nekem bent kell maradnom, ha feltöltés van, mert ugyebár akkor töltünk fel, ha van mit, és amíg az utolsó artist is el nem készül, ott szopom a fókafaszt, és utána kezdődik az igazi meló, szóval rosszabb esetben ott lehetek éjjel fél 2-ig is, amivel nincs is baj, mert elvileg annyival hamarabb hazamehetek egy másik napon, vagy leosztva, vagy valami, de tegnap az egyik projectből volt feltöltés, amiért bent maradtam 8-ig, aztán megegyeztünk, hogy nem várok tovább, reggel korábban bemegyek, és mindent feltöltök, erre reggel még nem volt kész minden, csak a fele, erre kiderült, hogy azt meg még ma (igen, ma, vagyis alvás előtt) fel kell tölteni, ami azért vices, mert kiderült, hogy letérdelt a renderfarm, meg az emberek sem tartanak ott, és lesz megint 10 óra, mire kész lesz, HA kész lesz, holnap pedig alapon egy másik project feltöltése van, ami egyébként pénteken is lesz, tehát a csütörtök lenne az egyetlen olyan nap, amire tervezhetnék valamit, de tudom, hogy szerdán nem fog felmenni minden, szóval az agyamba villant, hogy itt egy hétig nem lesz időben hazamenetel, sőt, és ez magamhoz képest nagyon megtört lelkileg. Nem is gondoltam volna. Láttam én, hogy mit sírt meg zokogott esténként az utódom-elődöm leányzó, de ezt annak tudtam be, hogy szopatták, mert őt keményen szopatták. Engem viszont nem olyan könnyű szopatni, mert az életem 70%-át gép előtt töltöttem, és bizonyos feladatokat kézzel hamarabb megcsinálok, mint a fasza jó automatizált cégszoftver, és gyakran szükség is van erre, meg nem esek kétségbe ha angolul kell beszélni, meg azért mégis basszameg, eléggé ott vagyok a számítógépek terén, és ide ez nem árt, és mégis, maga a helyzet, maga a súly, hogy egyszerre 5 projectet viszek, amiből ugyan 1 már nincs, de azért még vannak javítások, meg visszakérések, meg jön a következő meg a következő, szóval úgy konstans 3-4 aktív project tényleg van, és annak a levelezése, meg még a kis apróságok, és persze a könyvelő csajt (hiszen ki más menne el vásárolni) el kell kísérnem az Auchanba, mert szerencsétlen női mivoltánál fogva nem tudja eltolni a kosarat, amiben van 36 üveg ásványvíz, 36 liter tej, 10 üveg szörp, 14 kiló kenyér, 3 kiló kávé, 4 kiló lekvár meg még egy csomó minden szar. Szóval testileg kicsit megfáradtam, lábalok ki a betegségből, erre rájött a lelki nyomás a mellettem folyamatosan tornyosulni vágyó feladatkörökkel, és persze megint elkezdett fájni az üvegszilánkom, amitől néha a folyosón féllábon ugrálós "bazmeg, bazmeg, bazmeg, bazmeg, bazmeg, bazmeg"-et folytatok, és bizony kiszedetném én, de már egyszer elbaszták, szóval ez így összesen bizony még engem is meg tud törni, engem, aki pedig azt hittem, elég erős falakat építettem az érzelmeim köré életem viszontagságai során, hát egy nagy büdös lófaszt, azt.
Sanyarú módon geciszarul éreztem magam, amikor hazajöttem, és ezen csak rontott, amikor rádöbbentem, hogy vagy egy éve nem írtam magamnak zenét, aztán ezen csak az tudott segteni, hogy a wc-n (hol máshol) eszembe jutott, hogy de igen, csak most gitárral meg "igazi" dobbal, meg a Simlis és a Szende c. sorozat 2 epizódja, meg egy gyógypizza.
