Uglee archív

A szokásostól eltérően notepadben fogalmazom e sorokat.
A hosszú hétvége igen hosszú volt és igen dolgos. Csütörtökön próba volt, aztán ivászat, pénteken pedig elindultam kis falumba, vakolni. És vakoltam. Vakoltam pénteken, vakoltam szombaton, vakoltam vasárnap, aztán metálpróba, majd haza. Na jó, a vakoláson kívül volt még egy kis glettelés is, meg festés. De kb ez volt az egész hétvégi program.

Amúgy meg a pincében lakó csövesek miatti aggódást egy az egyben átadtam a lakás tulajának, úgy fest, hogy ő is sikertelen harcot folytatott ellenük, csak aztán remélem, nem gyújtják fel a pincét a gyertyáikkal. Ha lesz mínusz tíz, úgyis fasszá fognak fagyni és eltűnnek.

Mindeközben a munkahelyemen egészen vicces dolgok történtek, de a legviccesebb mind közül az, hogy a legnyugodtabb kollégám pingpongozás közben kirúgta a ház oldalát, és amikor ezt mondom, nem azt akarom kifejezni, hogy nagyon örült, hanem azt, hogy idegességében, hogy vesztésre állt, úgy belerúgott a gipszkarton falba, hogy mind a két réteget átszakította. Na jó, lehet itt egy kis költői túlzás, hiszen csak válaszfal volt, de hát ennyi nekem is jár.

Minden egyéb tekintetben szar napom volt, délelőtt nem voltak meg a munka feltételei, aztán este le lettem baszva, hogy miért teljesítettem ilyen szarul. Azt hiszem, ez az, amihez nagyon gyorsan hozzá kell szoknom. A weblapunk designja egy igazi fos szerintem, bár én nem tudnék nála jobbat csinálni, de ahogy mondani szokás: attól még hogy azt mondom egy tojásra, hogy büdös, még nem jelenti azt, hogy jobbat tojok nála. De az igazi baja nem is az, hogy ronda, hanem hogy telebasztuk videókkal, amiket nekem kell konvertálnom. Ugyebár kétféle általánosan elfogadott képarány van, a 4:3, ami a tévé körülbelül, meg a 16:9. Ez majdnem kétszer olyan széles, mint amilyen magas. Szélesvászon, mondhatni. Na, valahol a design és a megvalósítás közben valami félrecsúszott, és valami elképesztően irdatlan képarányú videókat kellett konvertálnom mindenből, 4:3-ból ás 16:9-ből is, valahol a kettő között, de a legjobban az orvosi filmjeink sínylették ezt meg, amik 4:3-asok voltak, és valami összenyomott szart kellett csinálnom belőle, még a tetejét és az alját le is nyisszantva, hogy ne legyen annyira gnóm, aztán mellém ült a főnököm délután, nézegettünk valami kitöltést a két oldalra, hogy ne legyen annyira nyomott, és a designba is beleférjen, aztán megcsináltuk azt, amit kitalált, majd közölte, hogy az nem jó, majd pedig eltűnt. Közben pótolgattam azokat a dolgokat, amik a reggeli W-kimaradásból hátramaradtak, aztán kitaláltam valami más kitöltést, odahívtam a főnökömet, aki mondta, hogy az szar, nyújtsam meg, és vágjam le, mint ahogy eredetileg volt, csak most még jobban nyomjam össze. Megcsináltam, mire megkérdezte, hogy ezért kellett odaülnie mellém? Hát igen, bazmeg, én már csak egy ilyen szerencsétlen köcsög vagyok, aki nem tud olyan gondolatokat kiolvasni mások fejéből, amik még meg sem születtek. Na, ez után közölte, hogy egy lószar az egész napi teljesítményem.

Ráadásul ez a mozis szakma ilyen, szóval úgy fest, tényleg hozzá kell szoknom ehhez, mert ha minden ilyet a szívemre veszek, előbb-utóbb érzéseim lesznek, aztán vége lesz mindennek.

Summázva: eddig is tudtam, hogy a megrendelőknek nincs ízlése, csak eddig nem voltam velük napi kapcsolatban :D