Nos, tegnap voltam a Robin Hood sorozat 2. évadjának záróbuliján. A Cream klubban voltunk, ami szerintem egy kicsit kicsi volt ehhez
8 után pár perccel érkeztem, de a csapatból már hárman ott voltak, amiért hálás voltam, hiszen az égadta világon senkit sem ismertem onnan. A pia ingyen volt, kisvártatva észrevettem, hogy kaja is van, szóval alakult az este. Egy Tequila Sunrise és egy sör után már kezdtem oldódni, ahogy a többiek is. Szép lassan a helyszíni VFX-istentudjamicsodánk, de a lényeg az, hogy ő kint volt a forgatáson, bemutatott minket egy csomó embernek, akik természetesen ma már azt sem tudják, hogy a világon vagyok, de mégis jól esett.
Már elég sok idő eltelt, mire megérkeztek a színészek, vagyis a produkció szereplői. Egy élmény volt. Jonas Armstrong, aki maga Robin Hood, csatak részegen letámolygott a lépcsőn, kezében egy üveg Kaiser sörrel, és ugyanabban a kezében egy reklámszatyorral, mely két dolgot még fél órán keresztül nem tette le. Keith Allen, aki a gonosz sheriffet játssza, olasz maffiózónak öltözött, vagyis magára húzott valami borzalmas parókát, fekete öltönyt, szigorúan egy számmal kisebbet, és egy karvastgságú fukszot, amin egy büdös nagy aranyszínű dollárjel lógott. Ilyen, ni: $ , csak dupla szárral. Namost, vele nagyon sokáig nem sikerült kapcsolatot teremtenünk, de amikor már belemelegedtünk a koktélozásba, egyszer, amikor véletlenül megállt előttempár másodpercre, kihasználtam az alkalmat, és szóba elegyedtem vele, ilyesformán:
-Ey, man, why do you keep fucking with Robin?
A válasz egy tizedmásodpercet sem késett, és pengeéles volt:
-That's because he's gay.
Az este ilyen szellemben folytatódott, Little John szakáll nélkül dumált velünk egy darabig, mert leborotválta, vagy talán nincs is neki igazából, továbbá találkoztam Uunger Bélával, akit simán Pirog Gábornak néztem, maradjunk annyiban, hogy egyikük sem az a tipikus szépség, és amikor megkérdeztem tanult kollégámat, hogy vajon pofán verne-e engem, ha odamennék hozzá, hogy "szevasz, Gábor", ő aljasul megkopogtatta a vállát, és megkérdezte tőle. De nem :)
A végére fosrészeg volt mindenki, én poharat törtem, egyik kollégám meg közölte, hogy ő márpedig hazamegy, természetesen autóval, amiről sürgősen lebeszéltük, és hívtunk neki sofőrszolgálatot. Ezzel csak két gond volt, az egyik az, hogy nem tudta már, hogy hol állt meg, és azt sem, hogy hol lakik. A volt lakcímét bemondta szépen, de tudom, hogy épp egy hete költözött el onnan, szóval majd hétfőn meglátjuk, jön-e dolgozni, vagy még mindig keresi az otthonát :) Ja, és közben megtanította nekem a "Hajlik a bojzafa hmmmm..." kezdetű dalt.
Szinte végig ott maradtunk, és természetesen a srác, akivel hazaindultunk, kitalálta, hogy ő visz haza kaját, és már nézett szatyor után, vagy legalábbis én ezt hallucináltam, szóval jól megkérdeztem a pincért, hogy szabadna-e, ő meg hozott egy csomó dobozt, és a csávó telerakott 3 dobozt kajával, egy negyediket süteménnyel, miközben hangosan tárgyaltuk, hoy milyen egy igazi bunkó magyar dolog ez az étel-hazavitel, és persze nekem is kellett pakolnom, hogy ne nézzen ki szarul, hogy ő pakol, érted, alibiből, szóval én pakoltam rizst meg valami izét, máig nem tudom, mi, meg hidegtálat, aztán elindultunk hazafelé.
Érdemes volt egyébként jól felpakolnia, mert a sütemények felét már az éjszakai 6-os busz megállójában megették a cigánylányok, amit ő nagyon sajnált, egészen addig, míg a lakásomtól 10 méterre le nem ejtette az egész dobozt, egy kivételével mindegyik sütit meghempergette a kutyaszarban, majd aztán reggel (délben) az egészet otthagyta nálam a hűtőben.
Holnap beviszem neki, hadd örüljön :D
És leszarom, nagyon jól éreztem magam, úgyhogy a nagyon rég nem látott <jobbra igazít> nap van.
Ja, és másnapos vagyok mint a szar.
Alig élek.
Hasogat a fejem.
De akkor is kurva jól éreztem magam :P
