Ismét egy hétfő, én pedig ismét itt ülök, dögfáradtan. Kezdek beletörődni, hogy sosem fogom kipihenni magam, mert ha esetleg időben el találnék aludni, ami általában nem történik meg, akkor természetesen pont akkor megyek ki egy szál faszban a vécére, amikor Rozsé és Zomba támolyognak haza a Szigetről, ráadásul teszik mindezt olyan óvatossággal, mint valami betörők, én meg persze pont annyira látok csak át az üvegen, hogy lássam, hogy valaki matat, és halálra ijedjek. Kb. egy órába került, amíg a pulzusom 100 BPM alá lassult.
A hétvége egyébként teljesen kellemesen és hasznosan telt, volt cipővásárlás, kideülr, hogy megyek Szegedre Apollo 440 koncertre, meg előtte Kosheenre is valószínűleg, de mindeközben reménykedek, hogy nem bukjuk be a zeneírást, továbbá még tart a sziget, de már egyáltalán nem bánom, hogy nem vagyok kint.
Azt hiszem, ennyi.
