Igazam lett, és nem azért, mert elhatároztam, hanem azért, mert így volt: nem volt túl jó a Chemical Brothers. Azt nem mondanám, hogy szar volt, mert annak dacára, hogy ócska szar fos hányadék ducducot játszottak végig, 1 szám kivételével, voltak benne elég jó villanások. Az első háromnegyed óra viszont úgy volt felesleges, ahogy volt. Egy langyos fos volt, a nézőtér pedig tele volt azokkal az ostoba bunkókkal, akik szétexezve szeleteltek végig, és örjöngtek a semmire. A háromnegyed óra után volt egy "szám vége"-szerű csend, majd kicsit komolyabban nekiláttak, de ugyanaz a szar döngölés ment végig, kis kivétellel. A színpad tele volt füsttel, és a közepén volt két fel-le hintázó fej. Istenigazából ennyi erővel egy diszkóban is lehettünk volna, ami persze nem történik meg, épp ezért.
Ami utána történt az viszont sokkal szórakoztatóbb volt. Az este hátralévő részében ugyanis Lángosz nőjére vártunk, aki sosem jött meg, vagyis úgy tűnt. Na, a lényeg: Lángosz előkerült a semmiből, mindezt a Nagyszínpad VIP-ban, mert persze hol máshol, aztán nagyon szanaszét volt csapva, vett nekem pálinkát, mert fáztam, aztán elindultunk kenyérlángost enni, és kb a VIP kijáratáig jutottunk, ahol legalább fél órát vártunk Lángosz nőjére, aki egyáltalán nem jelent meg, mire elindultunk az Est színpad felé, odarendeltük, de közben leragadtunk a zuhanyzóknál egy nevenincs francia rezesbandánál, akik nagyon nagy bulit csináltak a fák alatt. Mintegy 1 óra leforgása alatt elő is került a hölgy, ami azért vicces, mert a húga már fél órával előtte megjelent. Mi persze hőbörögtünk, és én személy szerint viccesen kétségbe vontam, hogy Lángosznak egyáltalán nője lenne, mire ő bizonyságul a húgra mutogatott, aki csengő hangján közölte velünk, és még vagy 1283 másik szigetlakóval, hogy "Mindjárt jön a nővérem, csak PISILNI MENT!!!" :)
Na, hogy rövidre fogjam, a kenyérlángosos pont bezárt, mire odaértünk, mire én pont kinyittattam, amit ők nem akartak, mondván hogy "egy órája várok és nem jött senki", mire megmagyaráztam neki, hogy de most azonnal süssön egyet, mert én nagyon messziről jöttem ezért a lángosért, és holnap nem is leszek. Még mindig nem akarta, erre megjelent még 4 fiatal, hogy ők is kérnek, de még ez sem volt elég, erre én elkezdtem a fickónak értelmesen kifejteni, hogy a kereslet gerjeszti a kínálatot, de ezt ő már nem bírta idegekkel, ígyhát berakott még egy tepsivel.
Megettük, aztán Rozséval belenéztünk a Kiscsillagba, ami pont olyan, mint a Kispál, csak valahogy nem olyan, aztán elindultunk haza. A legviccesebb dolgok persze ekkor történtek velünk, találtunk például háromszög alakú maci alakú, agyvelejénél nyitható pihepuha pénztárcát, amibe papírpénz nem fér, viszont nagyon aranyos, meg felsegítettünk egy csajt a biciklijéről, mert olyan fosrészeg volt, hogy a lámpáját boldog-boldogtalannak a kezébe nyomta, hogy "kapcsold már be ezt a szart!", de végül csak megindult, de számomra a legviccesebb mégis a vadul dobogó előadóművészet és a közönségi szellem áhítatos összetalálkozása volt.
Épp mentünk az Auchan felé, ahol Rozsé a kocsiját hagyta, már a távolból láttuj, hogy egy srác lángoló meteorokat lóbál, és amikor odaértünk, épp próbálta eloltani, ami csak 2 perc verejtékes munkával sikerült neki. Amikor végre elaludt, ránk nézett, és közölte, hogy "Merci, merci!", hát muszáj volt megtapsolni, de nem is ez... hanem hogy a vele szemben a földön törökülésben lévő csávó megszólalt:
- It's done?
- Yes.
- OK.
Majd felállt és elment. Erre a srác csak egyet tudott mondani: "Merci, merci!" :D
