Igen, igen.
Voltam ma egy irodalmi asztaltársaság kerekasztalán, vagy mi, de a legszebb az volt, hogy korábban mentünk pár perccel (fél órával), hogy nehogy elkéssünk, és a kabátot a kocsiban hagytuk, hogy ne legyünk ormótlanok. Két író-költő már ott is volt. Úgy fél óra elteltével már erőteljesen fáztam, amikoris jött egy újabb úr, és közölte, hogy ez nem lesz, mert valaki bizony elfelejtette beírni magát a könyvtár naplójába, ahol lett volna, úgyhogy ennyi. Aztán végül az egyik író lakásán voltunk, ami azért volt dögmeleg, mert a kazánház felett van.
Az odamenetelem célja az volt, hogy előadjam, hogy mennyit, miért és hova, ha CD-t akarnak csinálni, márminthogy hangoskönyvet, de a lényeg mégiscsak az a töketlenség volt, ahog gyűltünk az utcán tanácstalanul, hogy most mi lesz, és ki a felelős azért, hogy meg fogunk fagyni.
Végül közölték, hogy az az egymillió forint kicsit sok lesz, nem lehetne-e valamit úgy 10 000 ft környékén, én pedig vázoltam.
Ebbe bele is fáradtam azonnal.
Ittamesevége.
