Na, ez egy érdekes nap volt, 1-re mentem a Kőbánya Kispestre, Rozsé apjának számítógépeket basztatni, ahogy azt megesküdtem rég, hogy sohatöbbet. Rozsé már tegnap mondta, hogy mondták, hogy el ne felejtsem.
Pontban 1-re megérkeztem a KöKire, igaz, már nem emlékeztem a találkozási helyszínre, de arra emlékeztem, hogy valahogy oda, ahol majd nem kell lejönni az útról, így gondoltam, az majd jól a gyorsforgalmi lesz (nem).
Erre fel, úgy negyed 2 körül kezdtem már izgatott lenni, hogy mi a perkelt lófasz van már ezzel, szóval nagynehezen szert tettem 50 forint aprópénzre (a KöKin nemigen szeretnek pénzt váltani csak úgy), és kerestem egy nyilvános telefont. Felhívtam Rozsé apját a mobilján, hogy mi van, de kétszerre sem vette fel. 5 perccel később próbálom újra, felveszi. Mondom neki, hogy ott vagyok Kőbánya Kispesten, erre ő: "Jaaaaaaa, ott? Nem emlékeztem, hogy megbeszéltünk időpontot": Mondtam is volna, hogy "De, de.", de ekkor megszakadt a vonal (érdekes módon a tékomnál újabban csak a percdíj prímszámszorosát szabad bedobni, különben szakít és visszaad belőle), gondoltam, visszahív. Erre nem. Félkor rászántam magam, és ettem egy kínait, de nem kellett volna, olyan romlott voltam, mint a szar, de nem akartam ujjat húzni a jakuzával, így csak szóvá tettem, hogy romlott. Legalábbis a tészta. A frissen megsült ropogós csirkét azért megettem róla, a hő fertőtlenít :D (de azért ismeritek azt a dolgot, amikor a villával felemelitek a tésztát, és az sok hosszú, nyálkás szálat húz), szóval finom volt, na. Talán mégis rizzsel kellett volna ennem.
Nem kell sok hozzá, Rozé apja nem egy kapkodó idióta, visszamentem a fülkéhez, felhívtam újra. Erre ő: "Szóval Kőbánya Kispesten vagy. Mintha az előbb megszakadt volna." Mondtam is magamban, "nembazmeg, sokkal inkább rád kúrtam a kagylót, mert szeretek itt rohadni a punkok és cigányok között ám", de mivel már egy évtizede ismerem, inkább megkértem, hogy hívjon vissza, ígyhát visszahívott, és megbeszéltük, hogy a Mimóza vagy miazisten utcában találkozunk, amiről később kiderült, hogy az nem az, hanem csak úgy párszáz méterrel később lesz az a neve, de teljesen mindegy, mert nem találtam meg :D
Szóval Rozsénak volt honnan örökölnie a találkozókra való roppant pontos megérkezését, amúgy pedig a nap többi része egészen ismerős hangulatban telt, a legtöbbet a "lines" nevű golyós játékkal küzdöttem, hogy működjön, mert Runtime Error: 200 volt a baja, ami Gyok elmondása szerint nullával való osztás, ami azért jó, mert semmit sem tudok vele kezdeni :D
Erre hát simán átmentem XP-be, jól ráraktam a Win95 emulációt, a 256 színt, és máris ment. Egyszer. Soha többé. Miért, nem tudom. Ez van. Ígyhát a végén kénytelen voltam leszedni egy rendesen működő DOS emulátort (ez is milyen már, hogy a szart is emulálni kell), és megoldottam, hogy még szállítható is legyen, szóval ennyi. A többi számítógépnek is volt mindenféle baja, amit fizikailag meg lehetett csinálni, megcsináltam, aztán jól hazajöttem.
Igazából csak az eljutás volt érdekes, meg talán az, hogy egy nap 5 száítógépet buzeráltam. Holnap pedig iskola, elkezdődött a gyakorlati félév, holnap a 8-as stúdióban kezdünk.
Ez van.
