Azért nem írtam, mert amikor írtam volna, akkor megfagyott, amikor meg nem írtam volna, akkor nem írtam.
Volt minden, karácsonyi pakolás, anyám többé-kevésbé megkímélt idén, csodák csodája, csak falat kellett fúrnom több ízben, a világ összes ablakát lemosnom (mínusz kettő), irdatlan mennyiségben porszívóznom, égetnem, cipelnem, ráadásul anyám, amikor éppen ágyat szereltem, fejbe lőtt egy kárpitozó kapocs-pisztollyal. Aztán amikor közöltem vele, hogy mit tett, röhögött, és azt mondta, hogy az olyat nem is tud, hogy lőni. Kivettem a kezéből és lelőttem vele a másik szobában lévő vázát. Erre még jobban elkezdett röhögni.
Érted :)
Amúgy meg mégiscsak 23-a volt a legviccesebb, Rozséval elmentünk bevásárolni, aztán miután megjártunk egy hangszerboltot, sikerült kifogynia a benzinnek a Lehel tér környékén, a Váci út kellődős közepén. Kitoltuk a fostalicskát az út szélére, jól beültünk kajálni, majd Rozsé tökön ragadta a kannát (mert persze mindig kifogy a benzinje, mert tankolni sosem akaródzik neki), és elindultunk a Lehel téri ESSO-kúthoz. Mivel metsző hideg szél volt, javasoltam, hogy a metró-aluljárón keresztül közelítsük meg a témát, amibe ő rövid szájhútás után bele is ment. Bandukolunk, egyszercsak a kínai áruháznak álcázott könyvesbolt kirakatán keresztül megláttam egy pont olyan előszoba-szekrényt, mint amelyet anyám meg akar javítani (nem fogja), és csak 10000 ft volt. Mutattam is Rozsénak, hogy ott a szekrény, mutogatok neki, ő meg: "Melyiket? Hol? Ja, aaaaaazt!", és ő is mutogat befelé a kirakaton keresztül. Akkor vettem észre, hogy ül bent egy csóka, tárogatja a kezeit, és az arca kérdőjelet formáz. Rozsé erre szóvá tette nekem, hogy talán nem kéne szegény Moldova Györgyöt ingerelni. Kiderült hát, hogy míg nekem elvonta a figyelmemet a fiókos előszoba-szekrény, Moldova György éppen a Kádár Jánosról szóló könyvét dedikálja a szekrény előtt. Be is mentünk, hogy megkérdezzük, hogy a szekrényt hogy lehet megvenni, de közben azért eszembe jutott, hogy végtére is nekem kell az a könyv, ajándékozási célzattal, így hát megvettem, és odamentem dedikáltatni. Kért egy nevet, amit én készséggel megadtam, majd Rozsé felé bökött a fejével, és megkérdezte: "Mit akarnak felrobbantani?".
Ebben a pillanatban játszódott le a fejemben az ő szemszögéből a történet, imígyen:
Gyanútlan György ül, és dedikál. Egyszerre csak a kirakatban megjelenik két hulla-arcú fiatal egy benzines kannával, megállnak, és elkezdenek rá mutogatni, mondván: "Aaazt. Aaaaaaazt!!!"
Minden tiszteletem Mondova Györgyé, én azért legalábbis összeszartam volna magam :D
