Bár én még nem látom, de érzem, hogy közeledik a tél, közeledik a karácsony. Ilyenkor minden évben erőt vesz rajtam egy furcsa érzés, bevillan egy kép, mindig ugyanaz, a hulló hóban nézek el az otthoni vasúti megálló felé, alig látom persze a hópelyhektől, és az egész gyönyörű, teljes csend van, csak és kizárólag az a halk nesz hallatszik, ahogy a hópelyhek földet érnek. Ugyanezzel a lendülettel erőt vesz rajtam egy jól ismert késztetés, hogy írjak egy nagyon érzelmes számot, karácsonyiasat, melynek ha engedek, mindig egy zongorás, száncsengős érdekesség jön ki, ami nem jó, de legalább mosolygok tőle, másra nem jó.
Onyxot van kedvem hallgatni, és mivel megvan eredeti CD-n, Rozsé jóvoltából, hát meg is teszem.
Nos, az ember mindig úgy érzi, hogy megpróbál nem bedőlni hamis illúzióknak, hazugságoknak, hamis propagandáknak, de a vége az, hogy végülis sosem tudhatjuk, mikor, hol és mit hazudnak neki, és nem is nagyon filózgat rajta, csak úgy vanogat. A legeslegjobb az egészben, hogy a világot kifordíthatják a kilenc sarkából, és az ember nem vesz észre belőle semmit, amíg az ő határfelülete nem sérül nagyon, amíg rutinjai, rituáléi gond nélkül végrehajthatók, ha pedig azt látja, hogy valami nem stimmel, akkor azonnal kiegyenesített kaszát ragad, és jogaira hivatkozva kikel magából.
Amúgy ez az egész, amit nem is tudtam normálisan leírni, legtöbb esetben csak az alany szempontjából rossz, amúgy pedig inkább vicces. Az igazán siralmas kivételeket kivéve egészen jól lehet szórakozni az emberek apró-cseprő nyomorain, és bár mindig furcsán tekintettem az olyan alkoholistákra, mint a szembeszomszéd Döme, aki mindig hajnali ötkor kelt (amikor én feküdtem lefelé ugyebár), csak azért, hogy nyitásra odaérjen a kocsmába, aztán végülis hazajött, aztán megint felkelt, immáron úgy déltájban, mint én, és ismét a kocsmába indult, általában télen is mezítláb, zokniban, és amiért elkezdtem ezt az egészet: igazából az igazi fasza jó alkoholistának a legjobb a világon, nem érdekli a világon semmi, csak a piálás. Semmiféle gond nem aggasztja 3 percnél tovább, az egyetlen gyász az, ha elfogy a pénz, de persze valahogy ezt is mindig megoldják, én Dömét 24 év alatt alig háromszor láttam józannak, de akkor is csak pár percig. Mégis védi őt az alkoholisták védőszentje, és aktívan, még nem forgatták ki a teljes vagyonából, sőt, jól tartják, hogy mihamarabb eligya a maradék agyát, így aztán beköltözhessenek a házába, ami egy remek befektetési forma, hiszen ahogy nyomja, nem fog sokáig tartani. És esküdni mernék, hogy boldogan fog meghalni, és ahogy sejtem dugás közben, bár sosem értettem, hogy mi a jóistennel tudja rávenni a nőket, hogy egyáltalán hazamenjenek vele, hiszen beszélni alig tud részegen, ellenben sosem józan, annyi pénze meg igazából sosincs, hogy kurvázzon.
De hát végül is mindegy is ez az egész, lehet hogy igazából csak álca ez az egész, az egész életjáradék-móka, az alkoholizmus, lehet hogy igazából Döme már 20 éve a pincéjében dolgozik valami titkos fegyveren, a kormány pénzeli, és felbérelt egy rá kísértetiesen hasonlító alkeszt, hogy helyettesítse az életben. Sosem lehet tudni.
Azt hiszem, túlságosan borzalmasan régen ittam alkoholt, azért vízionálok ilyeneket.
