Na, ez egy érdekes nap volt.
A meló az olyan volt, hogy egyszer a lehetetlent kérték tőlünk, amit fél óra alatt megcsináltunk, majd a legegyszerűbb dolgot kérték (mint pl a konnektorokat visszaszerelni), mi pedig lehetetlennek találtuk, mindenféle anyagi (nem pénzügyi) okokból kifolyólag.
Ez így első hallásra bonyolult, de megélni annál könnyebb.
Végül hazatoppantam, Rozsé előrre felhívott, hogy viseltessek némi elszántsággal a házimunka iránt, de jött is rögtön egy telefon Gyoktől, miszerint innánk már meg egy sört. Neki is vágtunk azonnal a városnak, és "Mi mindent lehet kapni rózsaszín étkezési utalványból"-napot tartottunk.
Végülis nem volt olyan vészes a mérleg, de azért ettünk kínai kaját is, ittunk hozzá jó hideg sört, kicsit később vettünk még Gyrost magunkhoz, majd az egészet lecsillapítottuk tölcséres fagyival. És mindezt csakis a rózsaszín kis cetliket használva. Nagyon hasznosak. És nem is költöttünk el belőle annyit, mint gondoltuk.
Az is kiderült, hogy az egyik pont annyit ér, mint a másik, tehát nem igazán számít, milyen cégnév van rányomtatva.
Az is, hogy az ember nem sajnálja elkölteni, mint a pénzt, mert hiszen ezek csak rózsaszín papírdarabok, melyek kajára (és mint kiderült, sörre is) válthatóak.
Teljesen remekül elbasztuk ezzel az egész délutánt jól.
Most értem haza.
Hát nem? :)
