Jól van, jól van, na.
Nincsen semmi.
Dolgozunk, aztán hazajövünk, nem csinálunk semmit, aztán alszunk, és kezdjük előről, viszont:
Mostanában történt egy-két dolog, miszerint:
Végre, valamint valahára összeraktam az elektromos dobszerkómat, ami nem volt egyszerű, mert kábeleket kellett hozzá forrasztani, azok nem voltak jók, meg úgy egyébként sem ehez a dobagyhoz voltak kitalálva a triggerek, de most már nincs mese, minden be van dugva, és szól. Még a bőröket úgy kell hangolnom, hogy ne rezegjenek annyit, mert úgy érzi a dobagy, hogy egymás után háromszor van megütve, de majd majd.
Egyébként meg a nővérem holnap (vagis ma, kb 5 óra múlva) repül vissza Londonba, sütött búcsúzóul finom húst, azt köszönjük.
Érzelmi viharokkal tarkított dús tengerében az életnek, és ehhez hasonló kifejezések jutnak eszembe, amikor azon gondolkozom, hogy miként lehetne szebben kifejezni azt, hogy "semmi". Mondjuk az is lehet, hogy nem is semmi történik velem, hanem valami más, de izgalmasnak semmiképp sem mondanám. Azon túl, hogy ma Bruce munka közben véletlenül megvágott egy sniccerrel, majd más módon is kárt tett bennem, de ezt betudom annak, hogy nekem is iszonyatosan szar napom volt, és a létrán állva elaludtam meló alatt, borzalmasan furcsa ez az egész.
Egyes embertársaim a régi, jól bevált természetes gyógymódot, az ún. "alvás" módszerét javasolják nekem, de hát én mit tegyek, ha mindig azon kapom magam (höhö, és tényleg szoktam én is "azon kapni magam"), hogy éjjel 1 van.
Mint most is.
Majd holnap, majd holnap :)
