Ó, igen.
Legalább nem tudom, mióta nem írtam, és ennek három oka van:
-Elköltöztem otthonról és nem volt net.
Szóval ennyi, most meg késő van, de már van net, szóval kisvártatva folytatom a mondandómat. Itt ülök egy remek kis lakásban egy akkora szobában, hogy komolyan a sportboltok kirakatait nézem teniszütő után. Egy kb 25 négyzetméteres, valamint 125 köbméteres szobám lett a város közepén, ami azért remek, mert kb. két hete vagyok itt, és még nem volt egy olyan este, hogy Rozséval kettesben egy gyertyafényes vacsora után kényelmesen lefeküdhessen ki-ki a maga lakrészében, sokkal inkább jellemző az, hogy én távol vagyok mindenféle távoli fürdővárosokban, ha meg nem, akkor kőfejtőkben figyelem kísérettel a színpadépítést, vagy pedig jönnek mindig sokan, és mindig pitymallik, mire ágyba kerülök, és másnap mindig meló.
Tegnap ennek eszenciáját kaptam, amikoris hazajöttem a kőfejtőből, nagynehezen bejutottam a kéróba, ahol 2 csávó fetrengett az előszobakonyhában, az ágyamban meg egy nőt találtam. Meg is mondtam neki, hogy ha egyet horkolni mer akkor csúnyán lerúgom az ágyamról. Mert én értek a nők nyelvén :)
Tehát kitartás, kartársak, most jöttem haza a Fishbone koncertről, utána meg egy rémes tragikomédiát láthattam autóra és fancsali pofára, tehát most elszívok egy cigit az én személyes erkélyemen, kikapcsolom Rozsé személyi számítógépét, majd lehányom a ruháimat (ez most nekem fáj, de bocsánat, inkább levetném őket, jó?), végezetül pedig felhúzom a vekkert 9-re és elalszom jól.
Búcsúzóul:
Voltam Balassagyarmaton, Reagens szülőhazájában, Dethroners koncertet hangosítani. Nem szeretem magam ajnározni, ezért bevallom, hogy én csak ilyeneket mondogattam fél órán keresztül, hogy "nem jó, kevesebb gate kéne, meg egy kicsit vegyél le a tetejéből, nem, nem, JÓ!", mármint a helyi technikusnak, de a végére olyan kurva jól szólt a zenekar, hogy ihaj, ráadásul (talán pont ezért) ők is eszméletlen faszák voltak, egy igazi tényvalóság volt az egész koncert. Utána Kispál koncert volt, olyan számokkal, melyeket élőben még sosem, aztán berúgtunk kicsit, majd Reagens házában aludtunk.
Jóvanna, élménybeszámoló, de hát tényleg élmény volt. Le a kalappal Reagens és édesanyja, valamint rokona és barátai előtt.
Amiért elkezdtem az egészet, az 2 beszélgetés, amiből egyre még emlékszem is, és ez példázza, mennyire megrögzött elvetemültek vagyunk:
Reagens: "Van ám itt egy nyaralóövezet, kis tóval, nagyon fasza, ide lejöhetünk a nyáron valamikor"
Bruce: "Hány amper van?"
Uglee: "20 centis vízbe is bele lehet fulladni"
Reagens barátja: "Mennyibe kerül egy jetski?"
A másik, ha eszembe jut, vagy eszembe juttatják, szintén felkerül ide, és nagyon hiányzott, és remek, hogy újra, és éljen!
