Rozsé kicsit kitolt velem szombaton, mert ugyebár jött a munkahelyemre a hangosításért és a DJ pultért, szóval majdnem este 8-ig bent kellett maradnom miatta, de nem csüggedtem, a kollégámmal minden szart megcsináltunk, feliratoztuk a hangfalkábeleket, hogy merre hány méter, megforrasztottunk, leteszteltünk mindent, de ez egy unalmas, teljesen felesleges információ, tehát abba is hagyom.
A buli. Előttünk egy egészen szar együttes volt, de annak ellenére, hogy milyen szarok voltk, hatalmas bulit csináltak, és erre csak azt tudom mondani, hogy így kell ezt csinálni. Minden koncerten a hangulat számít, az igényesség és egyebek csak ezután jönnek. Maga a buli nem tudom, milyen volt, mert miután belőttem a hangcuccot (kb 17 másodperc alatt, hogy még véletlenül se szaladjon el a közönség), odébbáltam, majd egy régi osztálytársnőmmel dumálgattam. Meg aztán valami japán cserediákkal is, aki gratulált az új számomhoz, és akkor aztán muszáj volt zongorázni is, mert zongorát is találtunk az emeleten, aztán a végén jött a portás és elzavart minket, mondván hogy lent van a buli. Ja, meg előtte jött egy idős nő, aki megkérdezte, hogy "Maga kinek a vendége, hogy olyan sokszor megy fel?" Mondtam is neki, hogy "Én vagyok az egyik lemezlovas", mire lefagyott, de én jól otthagytam, nem akartam megvárni amíg újraindul. Háromkor véget vetettünk a partynak, és szemben az eddigi gyakorlattal, miszerínt ímkedünk-ámkodunk összepakolni a cuccot, 10 perc alatt összeszedtem mindent, és felraktam a gurulós rackre. Valahogy mióta naponta összetekerek fél kilométer mocskos kábelt, nem kottyan meg 2 hang- és 4 hangfalkábel.
Az éjszaka hátralevő részét a munkahelyem irodájában töltöttük gitározgatva, iszogatva. Hárman mármint. Rozséval meg azzal a leánnyal. Épp, mint a gimnáziumban. Sok lelki gyötrődést okozott nekem ez a lány a gimiben. Elsőben rajtam kívül minden fiú belé volt szerelmes, nekem meg nem jött be, és persze azon stresszeltem, hogy mi a halál van velem? Egyébként hazudok. Az első napon a gólyatáborban még tetszett.
Egyébként meg átjött a zenekarom maradék része, felvettek még egy számot, persze rohat pontatlanul, mert aki írja a zenét, az pontatlan, aki meg pontos, az nehezen tanul. Bosszúból megmutattam nekik a másik 7 hasonló, félkész számot. Mindig, amikor felveszünk valamit, megkérdezem, hogy mi lesz a címe, valamelyikük meg beszól, hogy "Reggeli" vagy "Bosszúvágy 4" vagy valami hasonló okosság. Épp az egyik legerősebb tervet játszottam vissza nekik, amikor a szólógitárosom megszólalt: "Fú bazmeg, enek mi a címe?" Megnéztem, és ez volt a neve: "fúbazmeg".
Véletlenek nincsenek :D
