Nade.
Jó nagy szünetet hagytam, ennek több oka is van.
Az egyik az, hogy 2 napig túl fáradt voltam írni, atán meg rájöttem, hogy újra régi fényére akarom emelni ezt a blogot, szóval azt akarom, hogy megint azt mondják nekem, hogy "de kurva jól írsz...", ezt pedig nem lehet "ez volt meg az történt, és jaj de szép vagyok" postokkal elérni. Szóval lesz ami lesz.
Négy év után ismét rájöttem, hogy senkivel sem szabad politikáról beszélni. Átjött Menyus, aki egyébként egy teljesen jó arc, és az ember nem is gondolná. Teljesen véletlenül valami említést tettem, ami szőrmentén említette a politikát, talán azt, hogy a választók nagy része úgyis arra szavaz, akinek a pofája tetszik neki. Erre a válasz a következőképpen hangzott:
"Mert azok a buzik eladták az országot, meg a MÁVot meg a Balatont is, meg nem igaz bazmeg, hogy nem látod, érted, ezek tények bazmeg, mert az államadósság is, mert a másfélszeresére nőtt, mit nézel bazmeg, ezek TÉNYEK, utánuk lehet NÉZNI, mert az apám a MÁVnál dolgozik, és ő TUDJA!!! A vezetőségben van, miért, BAZMEG, azt hiszed, hogy BAKTER, BAZMEG? Hú de ezzel most hogy felbasztad az agyam, miért kellett elkezdened ezt az egész faszágot, annyira nem szeretek erről beszélni. Itt jössz nekem, hogy nem tetszik neked az Orbán Viktor pofája, miért, talán az a majomképű kommunista buzi szebb??? A rohadt kommunisták, mert eladták, MONDOM, ELADTÁK!!! Mindent eladtak, az államadóság meg NŐ, egyre csak, és mindegyik csak azt nézi, hogy hogy tömhetné meg a zsebét, mert csak azért volt kormányfőváltás is, mert az első már nem tudott hova lopni, nézd meg, mindegyiknek villája lett meg kocsija, ne is mondd nekem, hogy nem, mert nekem ezt a nagyanyám meg a nagyapám mondta, aki ott volt a világháborúban..."
És ezt folytatta mintegy fél órán keresztül. Csak olaj volt a tűzre, amikor azt mondtam, hogy én személy szerint semmit nem érzek az államadósság súlyából, amivel nem is azt akartam mondani, hogy nem számít az államadósság, hanem csak azt, hogy engem nagyon nem érdekel. Szerintem mindenkinek szíve joga eldönteni, hogy mi nem érdekli, a másiknak meg szíve joga azt mondani, hogy az első illető egy strucc, rosszabb esetben egy érdektelen farok. Az első illetőnek erre szíve joga kikelni magából, azt ordibálni, hogy "Na, neked aztán SEMMI jogalapod értékítéletet alkotnod rólam, egyébként se volt még egy nőd se életedben, biztos buzi vagy!!!", mire a másodiknak szíve joga "Rohadt kommunista/zsidó/náci/buzi/piszkos bunkó" felkiáltással rávetni magát az elsőre, és addig fojtogatni a másik torkát, míg valamelyikük el nem kékül.
Legközelebb, ha politikáról esik szó valahol, én egyből a végső szintre ugrok, legalább a meglepetés ereje miatt néhány másodperc kékülési előnyöm támad.
A blogpost az olyan, mint a rétestészta. Minél jobban húzza az ember, annál nagyobb az esélye, hogy szakadozott lesz. De legalább sok töltelék fér bele.
A húsvét... Na, az egy érdekes ünnep. Ilyenkor az ember kitakarítja a portáját és a lakását, megállapítja, hogy tavasz van, és megint csak öregebb lett egy évvel, és idén sokkal nehezebb söpörni meg gereblyézni. Aztán valaki megemlíti neki, hogy "És nyuszit vettél-e?", az meg néz rá mint a hülye, és halvány emlékek tolulnak fel az agysejtjein keresztül a szeme vetítővásznára, miszerint tavaly volt ilyen szőrös nyuszi, aztán meg kellett tőle szabadulni, úgyhogy elvitték valahová, ahol biztonságban van, ami persze azt jelenti, hogy már valószínűleg nyúlpörkölt lett belőle (már persze ha nem mondjuk saseledel). A beszédpartner látja, hogy az ember arca kérdőjelet formáz, és megkegyelmez neki: "Csoki". Mire ő felkiált, hogy "Ahaaaaa, kakós tejbevonómassza húsvéti figurára gondolsz." "Arra hát. Vettél?" "Fúbazeg, nem.".
Ekkor az ember elindul nyúlbeszerző körútra. Bemegy a közeli környék legnagyobb bevásárlóközpontjába nyúlért meg 1 kiló túróért. Az ember keresgél. Az ember mászkál. Az ember nézelődik. Az ember nem talál nyuszit. Az ember nem talál eladót. Az ember rájön, hogy itt már a múltkor is a "Miben segíthetek?-ajtót" kellett igénybe vennie. Az ember elindul, majd rájön, hogy egy kiló túró van a kezében, merthogy kosár az nincs, talicskát meg néhány nyúlért nem akart bérelni, egyébként sem volt nála százas. Az ember rájön, hogy ha kilép azon az ajtón a túróval, akkor ezt sehogy sem magyarázza ki, és ő lesz az az ember, akit visszaesőként egy kiló túró miatt ítélnek másfél évre. Elszomorodik, és a kijárat felé veszi útját. Egy kiló túróval áll sorba 20 percet, majd amikor fizet, még a visszajárót sem tudja eltenni, mert a rihonya már pittyegi is le a következőnek a cuccait, mire a következő szerencsére beszól, hogy "Nem kell ennyire sietni kisasszony, még az úr el sem vette a cuccait", ami szerencse, mert különben az ember kérne még egy doboz gyufát, majd azzal gyújtaná fel a haját a nőnek, hogy a türelmetlen mindenit.
Szóval az ember visszapattan a kocsiba, és elindul további felderítő körútra, de sehol semmi. Végül az ember betér az ejjelnappaliba egy jó Smackért, és meglátja a prédát. Felvásárolja az összes nyulat, ami négy. Vesz még egy tucat csokitojást, és úgy örül, mintha a lottó ötöst nyerte volna meg.
De ez még semmi a hétfőhöz képest, amiikoris elindul locsolkodni. Jó korán, hogy mindenhová odaérjen. Kivétel nélkül mindenhol azt mondják neki, hogy "Ó-hó, hát nem is vártunk locsolkodókat. Milyen kedves. Nem is tudom, mivel kínáljalak meg." Aztán kivétel nélkül mindenki sonkával, tojással, bejglivel (Mi ez az új elmebaj? A bejglit nem karácsonykor kell enni?), valamint szesszel kínálják meg. Ami persze mintegy véletlenül elő van készítve.
Miután összebűzöltük az egész női lakosságot, hazamegyünk és letespedünk. "Jaj, de fáradt vagyok, és hogy betegre ettem magam..." - mondja, majd nekilát, és felfal még egy kis sonkát. Nézi a bárgyú filmeket a tévében. Mozdulni lusta. Meg van halva.
Komolyan mondom, ha húsvétkor akarnák elfoglalni az országunkat a rosszarcú idegenek, akkor puskalövés nélkül sikerülne nekik :))))
Mindent egybevetve egészen remek hétvégém volt. De tényleg. Holnap meg meló, egy hétig én vagyok a főnök :))) Vicces lesz, szerintem egy nap alatt le kéne zavarni a heti melót, mert nem lehetetlen, aztán lazára venni a hét maradék napjait. Nemde?
Addig is.
