Na.
Az eddigi napjaim fogfájással telt. Csütörtökön hazafelé elkezdett fájni, és nem hagyta abba a rohadék. Szóval azt hittem, belepusztulok, de úgy látszik, egy ember sok mindent kibír, sőt, még én is. :) Szóval jöjjenek a szaftos részletek:
Elmentem fogorvoshoz. Fel is hívtam vasárnap Bruce-t. Idézem:
"...-Te figyelj, az a helyzet, hogy rohadtul fáj a fogam, és holnap fogorvoshoz kell mennem...
-És?
-És délután négykor Gödön kell lennem...
-És?
-És? Nem tudok egész nap bent lenni.
-És ezt most miért mondod nekem?"
Bezzeg amikor valaki nem szól ilyenről, azt jól kirúgja :) Kicsit szét van esve.
Na, de az igazi szafos részletek:
Szerencsém volt, 5-re kaptam időpontot. Hazarohantam, eltrabantoztam, megérkeztem. Vártam fél órát, majd leültem, belenézett a számba. Nézelődött, hümmögött, majd adott injekciót, nem az ínyembe, hanem, hogy is mondjam, a pofám tövébe :D
Elzsibbadtam, majd elkezdet furkálni. Zzzzzzzzzziiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii. Ilyen fúró, olyan fúró, majd pedig jött a java: beletekert egytűszerű dolgot a fogam gyökerébe, majd kirántotta. Aztán jött egy tűszerű izé, amivel reszelt. Majd ugyanezt a kört játszotta egyre nagyobb és nagyobb cuccokkal. Brrrr. Aztán valami hipószerűséget injekciózott a gyökércsúcsomba. Na, az borzalmasan fájt. Majd kiszívta. Hát, ahhoz képest nem is fájt annyira :) Aztán mondta, hogy majd még találkozunk.
Most megvayok, így fájdalomcsillapítva, de egyébként elég szar, de közel sem annyira, mint volt. Csak ilyen idegesítően nyomósan, szúrósan fájdalmas. Na.
